„V. Márton pápa” változatai közötti eltérés

 

==Életútja a konstanzi zsinat felé==

 

A bíborosi kollégiumba belépve Ottone pályafutása alatt először szembesült az egyház skizmájával, amelynek megoldása a [[párizs]]i egyetemről kiszivárgó elméletekkel lázban tartotta a római bíborosokat is. Az idő közben Rómában trónra lépő [[XII. Gergely pápa]] idején a szakadást ellenzők tábora annyira megerősödött, hogy az [[Avignon]]ban székelő [[XIII. Benedek pápa|XIII. Benedek]] bíborosai és Gergely kardinálisai úgy döntöttek a két egyházfő kizárásával tesznek pontot az egyházszakadásra. Ottone is lelkes támogatója lett a [[konciliarizmus]] eszméjének, azaz a pápák lemondatása után az egyetemes zsinat döntése mellé állt. Elpártolt Gergely mellől, és részt vett a [[Pisa (település)|Pisában]] összehívott zsinaton. Mindkét pápa trónfosztása mellett tette le voksát, és részt vett [[V. Sándor]] megválasztásában is. A pisai pápa feltétlen híve lett, aki hamarosan [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János]] választásánál is jelen volt. János pontifikátus alatt leginkább a különböző hitelvek vizsgálatával foglalkozott. Ő bírálta el [[John Wycliffe]] és [[Husz János]] könyveit is az egyházi [[inkvizíció]] felkérésére, így az [[1414]]-ben összeülő [[konstanzi zsinat]]on is hűvös következetességgel képviselte a két egyházi tanító perét.