„Pietro Ziani” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a clean up, replaced: egy éves → egyéves AWB
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.)
13. sor:
=== Görög hódítások ===
Pietro alig rendezkedett be a [[Dózse-palota|Dózse Palotába]] azonnal hajóra szállt és Konstantinápolyba utazott. Itt felmérte a helyzetet, és erős kézzel az ottani nemesek élére állt. Hivatalrendszert épített ki, és a különböző területek élére kinevezett nemeseket lassan hűbéresévé tette. A dózse tehát sikeresen túljutott uralkodásának első, gigászi feladatán. [[1207]]-re sikerült megszilárdítania uralmát a térségben. Az újra eggyé kovácsolódott velenceieknek sikerült megállítani a bolgárokat, és újra felállt a flotta is, amelynek élére maga a dózse állt. A hajóhad [[Görögország]] egyes stratégiai fontosságú szigetei felé vette az irányt. Pietro elfoglalta a [[Peloponnészosz-félsziget|Peloponnészosz]] két városát, ''Modonét'' (azaz [[görög nyelv|görögül]] Methónit) és ''Coronét'' (Korónit). Később [[Korfu]] szigete is a velenceiek kezébe került.<br />
[[1209]]-ben indult meg a harc [[Kréta (sziget)|Kréta]] visszafoglalásáért. A szigetet a Velencének hűséget fogadó [[Boniface de Montferrat]] foglalta el keresztes lobogók alatt. Azonban hamarosan egy [[genova]]i kereskedőt, ''Enrico Pescatorét'' iktatták be Kréta vezetőjének. Közel egyéves véres csata után sikerült Velencének kiűzni a genovaiakat Krétáról. A sziget fővárosának, [[Iráklio|Irákliónak]]nak ([[olasz nyelv|olaszul]]: ''Candia'') a bevételekor halálát lelte Ranier Dandolo is. A hosszú harc után Pietro [[1210]]-ben [[Jacopo Tiepolo|Jacopo Tiepolót]]t nevezte ki a sziget kormányzójának, és neki adományozta a ''Duca di Candia'', azaz Candia [[herceg]]e címet.
 
A sikeres hódítások mellett azonban a dózsénak kudarcokról is be kellett számolnia hazatérte után. [[Epirusz]] ugyanis ekkor vált ki a velencei uralomból, és [[Epiruszi Despotátus]] néven önálló állammá alakult. Mindemellett a Velencébe visszatérő Pietrot hatalmas örömünnep köszöntötte. Nemcsak a nép, és az egyre gazdagodó kereskedők fogadták tárt karokkal, hanem a tanács is, amely nem csalódott a kiváló férfiú adottságaiban.
28. sor:
A ''Piovego'' ítélőszéknek is megváltoztatta korábbi jogkörét. A Piovego eredetileg az államkincstárt érintő ügyekben járhatott el. Ezen a szinten foglalkoztak az adóügyekkel, itt lehetett kérvényezni az egyes tulajdonok, vagyonértékek kincstárba vételét vagy adómentességét. Pietro érvelése szerint a Piovego intézkedései a magántulajdonhoz kötődnek, ezért kiszélesítette a bírói tanács jogkörét a magántulajdont sértő bűnesetek feletti döntéssel és a hitelezéssel, uzsorakamatokkal kapcsolatos ügyekkel.
 
Az itáliai háború után a dózse meg akarta újítani szövetségeit a félszigeten. Ezért a velencei [[diplomácia]] új szerződéseket ajánlott a közeli [[Bologna|Bolognának]], [[Fano|Fanónak]]nak, [[Fermo|Fermónak]]nak és [[Castelfidardo|Castelfidardónak]]nak. A kereskedelmi megállapodásokat is tartalmazó szerződések azonban nem arattak osztatlan sikert. A Velence felé örökké makacs politikát folytató [[Ancona]] hallani sem akart a megegyezésről, és [[IX. Gergely pápa]] is elítélte a velencei békéket. A [[pápa (egyházfő)|pápaság]] egyrészt még nem bocsátott meg a velenceieknek [[Konstantinápoly]]ért, másrészt a Serenissima éppen az egyházi körökbe tartozó városokkal kötött szerződéseket. Ez gazdaságilag és politikailag is lazította [[Róma]] és ezen városok kapcsolatát.
 
== Konstantinápolyi gondok ==