„Inerciarendszer” változatai közötti eltérés

A [[Mechanika|mechanikában]] '''inerciarendszer'''nek (a latin ''iners'', tehetetlen szóból) nevezzük azt a vonatkoztatási rendszert, amelyhez viszonyítva egy test mozgására érvényes [[Isaac Newton|Newton]] első törvénye (a [[tehetetlenség törvénye]]). Az inerciarendszer maga is nyugalomban van, vagy egyenes vonalú, egyenletes [[mozgás]]t végez, és bármely hozzá viszonyított tökéletesen magára hagyott test mozgására érvényes a tehetetlenség törvénye. A gyorsuló vagy forgómozgást végző vonatkoztatási rendszert nem tekintjük inerciarendszernek. Newton törvényei csak ebben a vonatkoztatási rendszerben alkalmazhatóak.

Az inerciarendszerek a klasszikus mechanika alapján ekvivalensek egymással, azaz semmilyen mechanikai kísérlettel nem lehet a különböző inerciarendszerek mozgásállapotára vonatkozóan információt nyerni. A [[speciális relativitáselmélet]] szerint a [[vákuum]]beli [[fénysebesség]] állandó, bármely inerciarendszerből is mérjük meg és bármelyik irányban, függetlenül a fény frekvenciájától, a detektor, illetve a fényforrás mozgási sebességétől. A megfigyelők sajátos csoportjára való korlátozás vonatkozik az első törvényre is, arra ugyanisvagyis arra, hogy az erőhatásoktól mentes testek állandó sebességgel mozognak. Ha egy műhold az űrben , a csillagok és bolygók gravitációs hatásától messze mozog, akkor egy inerciális megfigyelő azt észlelné, hogy egyenletes sebességgel mozog. Megint szembesülünk azzal a ténnyel , hogy Newton törvényei nem alkalmazhatók közvetlenül a gyorsuló mozgásban lévő megfigyelő észleléseire.