„Skagerraki csata” változatai közötti eltérés

A német Nyílt-tengeri Flotta (''Hochseeflotte'') [[Reinhard Scheer]] tengernagy vezetésével Norvégia déli partjai irányába tervezett végrehajtani előretörést az [[antant]] kereskedelmi forgalmának akadályozására és az útvonalakat biztosító kisebb brit csatacirkáló-kötelékek felkutatására. A [[Skagerrak]] ennek során alternatív visszavonulási irányt biztosított a Balti-tenger irányába. A brit hírszerzés tudomást szerzett a németek tervezett kihajózásáról, de a hadművelet pontos céljait nem ismerték. A brit admiralitás olyan tervet dolgozott ki, melyben a német flottát harapófogóba foghatta és ehhez szintén Norvégia déli partjainak közelébe küldte ki erőit.

 

 

A csata '''második szakasz'''ában a félkörívbe rendeződötttt brit csatavonalba belefutó németek gyors hátraarccal kivonták magukat az ellenség tüzéből, de az üldözéstől tartva Scheer ismét nekivezette a flottáját a brit csatavonalnak. Az újabb találkozás során a britek erős és már pontosabb tüzérségi össztüze miatt a német kötelékek ismét meghátrálásra kényszerültek, de a hajóik végzetes találatokat nem kaptak. Az összecsapás e szakaszának elején semmisült meg a brit [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] csatacirkáló, fedélzetén [[Horace Hood]] tengernaggyal.

Rajtuk kívül az ''UB-27''-et küldték ki azzal az utasítással, hogy hatoljon be a Forth torkolatába a [[May sziget]] mellett. Az ''U-46''-nak az elterelő hadmozdulat célpontjául kijelölt [[Sunderland]] partjainál kellett volna járőröznie, de motorjainak meghibásodása miatt az ''U-47'' lett kiküldve erre a feladatra. Május 13-án az ''U-72''-t küldték a [[Forth]]-hoz aknatelepítési feladatokkal, május 23-án az ''U-74'' indult a Moray-öbölhöz ([[Moray Firth]]) hasonló megbízatással, majd május 24-én az ''U-75'' lett kiküldve az [[Orkney-szigetek]]től nyugatra eső térségbe. Az ''UB-21'' és ''UB-22'' tengeralattjárókat a [[Humber]] folyóhoz küldték, melyben téves információk alapján brit hadihajókat sejtettek. Az ''U-22'', ''U-46'' és ''U-67'' [[Terschelling]]től északra foglalt állást, hogy a [[Harwich]]ban állomásozó brit könnyű egységek közbelépését megakadályozhassa.<ref>Tarrant 57-58. o.</ref>

 

 

=== Léghajók bevetése ===

A németek rendelkeztek egy léghajó-flottával is, melyet légi felderítésre és esetenként bombatámadásokkor vetettek be. A [[Sunderland]] ellen tervezett rajtaütésben a léghajókkal az északról várható brit flottát kívánták szemmel tartani, mely meglephette volna a partot támadó német hajókat.

 

 

Végül egy alternatív terv végrehajtása mellett döntöttek, melyben elvetették a Sunderland elleni támadást és helyette a [[Skagerrak]]hoz küldték ki a csatacirkálókat, ahol várható volt, hogy Angliába tartó kereskedelmi hajókat illetve járőröző brit cirkálókat találhatnak. Úgy gondolták, hogy ehhez a hadművelethez nélkülözhetők a léghajók, mivel Németországhoz jóval közelebb kerülne rá sor és a felderítést cirkálók és rombolók is elvégezhetik.

Beatty 1. és 2. csatacirkálórajokból valamint az 5. csatahajórajból álló gyors köteléke másnap hajnalban hagyta el a Forth torkolatát. Jellicoe a Skagerrak bejáratánál, 140&nbsp;km-re a Jütland-félszigettől tervezte a vele való egyesülést és itt várták volna a németek felbukkanását. Ez a helyezkedés biztosította számára a cselekvési lehetőségek legnagyobb spektrumát a németek bárminemű akciójával szemben.<ref>Tarrant 64. o.</ref>

 

 

Az ''U-66'' is a [[Forth]] torkolata előtt vett fel pozíciót, de a brit járőrhajók miatt [[Peterhead]]től 97&nbsp;km-re északra kellett kitérnie. Itt észlelte az északi irányból a [[Moray Firth]] felől érkező 2. csatahajórajt. 06:00-kor vészmerülést kellett végrehajtania, mikor a [[HMS Duke of Edinburgh|''Duke of Edinburgh'']] cirkáló a ködből előbukkant és pont feléje tartott, nyomában a [[HMS Boadicea (1908)|''Boadicea'']] cirkálóval és 8 csatahajóval. Az ''U-66'' 320 méterre került a csatahajókhoz, de egy közeledő romboló ismét merülésre kényszerítette, így elszalasztotta a kínálkozó alkalmat. 07:35-kor jelentette az északi irányba tartó 8 csatahajót és a cirkálókat.<ref>Tarrant 66-67. o.</ref>

Jellicoe hajói sértetlenül és az ellenség tudta nélkül közelítettek a Beatty egységeivel kijelölt találkozási pont felé, viszont az admiralitástól félrevezető üzenetet kapott, miszerint a német flotta nagyja még nem futott ki. A műveleti osztály vezetőjének, Thomas Jackson ellentengernagynak azon kérdésére, hogy a Scheer által alkalmazott ''DK'' hívójelet honnan sugározzák, a hírszerző osztály (Room 40) azt válaszolta, hogy azt nemrég Wilhelmshavenből adták le. A hírszerző osztály munkatársai tudták, hogy Scheer más hívójelet használ mikor a tengeren van, de ezt az információt senki nem kérte tőlük vagy fejtette ki az érdeklődés okát, azt, hogy valójában a német flotta aktuális helyzete érdekelné őket.<ref>Marder III, 41–42. o.</ref>

 

 

A szél lecsillapodása után 12:30-kor öt léghajót indítottak útnak: az ''L 14''-et a [[Skagerrak]]hoz, az ''L 23''-at a [[Pentland Firth]]-höz [[Noss Head]]től 390&nbsp;km-re keletre, az ''L 21''-et [[Peterhead]]től 190&nbsp;km-re keletre, az ''L 9''-et 160&nbsp;km-re [[Sunderland]]től keletre és az ''L 16''-ot [[Flamborough Head]]től 130&nbsp;km-re keletre küldték ki. A látótávolság azonban továbbra is csekély maradt 300 méteres felhőalappal.<ref>Tarrant 69-70. o.</ref>

=== Az első összecsapás ===

[[Fájl: HMS_Galatea_(1914).jpg|300px|bélyegkép|a [[HMS Galatea (1914)|''Galatea'']] adta le a csata első lövését – és szenvedte el az első találatot]]

 

 

=== A csatacirkálók összecsapása ===

[[Fájl:Skagerrakschlacht2.png|thumb|300px|Hipper déli irányú visszavonulása]]

 

Beatty 15:32-kor kiadott irányváltási parancsa [[Hugh Evan-Thomas]] 5. csatahajórajához nem jutott el, mivel a zászlókkal leadott utasítást a nagy távolság miatt nem lehetett kivenni és az oszlop végén haladó [[HMS Tiger (1913)|''Tiger'']] csatacirkáló sem volt már olyan pozícióban, ahonnan továbbíthatta volna a jeleket fényszórókkal Evan-Thomasnak, mint ahogy azt előzőleg meghagyták neki. Míg az északi irányú forduló előtt a ''Tiger'' volt a legközelebbi egység Evan-Thomas rajához, addig a forduló után távolabb került tőle, mint Beatty a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']]nal. A zavart tovább fokozta, hogy Evan-Thomassal nem ismertették Beatty rajának állandó érvényű utasításait, mivel az ő raja korábban a ''Grand Fleet'' Scapa Flow-ban állomásozó zöméhez tartozott. Jellicoe alatt pedig a beosztott egységeknek a kiadott hadmozdulati parancsokat szigorúan végre kellett hajtaniuk és nem térhettek el attól. Beatty állandó érvényű utasításai a tisztektől kezdeményezőkészséget vártak el valamint a zászlóshajóval való kapcsolat folyamatos fenntartását.<ref>Marder III, 55. o.</ref> Ennek eredményeképpen a négy ''Queen Elizabeth''-osztályú csatahajó, melyek a kor leggyorsabb és legerősebb fegyverzettel rendelkező szolgálatban lévő hadihajói voltak – még percekig tartották a korábbi irányt, míg 16&nbsp;km-re eltávolodtak a csatacirkálóktól a tartandó 8&nbsp;km-es távolság helyett.<ref>Campbell, Analysis 32. o.</ref> Beattynek lehetősége volt a korábbi órák során az erői koncentrálására és semmi nem szólt amellett, hogy ne így tegyen, miközben teljes gőzzel haladt előre, gyorsabban, mint ahogyan a csatahajók haladni tudtak. Az erők ilyenforma megosztása súlyos következményekkel járt a britek számára, ami jelentős tűzerőtől fosztotta meg őket az összecsapás első fél órájában.<ref name="Campbell, Analysis 35. o">Campbell, Analysis 35. o.</ref>

 

 

 

=== A brit erők egyesülése ===

[[Fájl:Skagerrakschlacht4.png|thumb|300px|A főerők összecsapásának vázlata]]

 

A négy cirkáló tüze elől a ''Chester'' nyugatnak tért ki, hogy Hood nehéz egységei felmenthessék. Hood zászlóshajója, az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] mozgásképtelenné tette a felderítésre előreküldött [[SMS Wiesbaden (1915)|''Wiesbaden'']]t röviddel 18:56 után. Az egy helyben álló ''Wiesbaden'' a következő egy óra során a brit flotta nagy részének könnyű célpontot kínált, de még a felszínen maradt és néhány torpedót ki is lőtt a tőle nagy távolságra elhaladó brit csatahajókra. Egyik torpedója eltalálta a [[HMS Marlborough (1912)|''Marlborough'']] csatahajót.

Ezzel egyidőben Hipper csatlakozott Scheerhez és az egyesült ''Hochseeflotte'' északnak tartott, egyenesen Jellicoe irányába. Scheernek nem volt tudomása a ''Grand Fleet'' jelenlétéről, leszámítva Hood csatacirkálóinak felbukkanását. Beatty megmaradt négy csatacirkálója csatlakozott Hood három csatacirkálójához, ugyanekkor Arbuthnot zászlóshajója, a [[HMS Defence (1907)|''Defence'']] páncélos cirkáló és a rajához tartozó [[HMS Warrior (1905)|''Warrior'']] Beatty kanyarodó hajóinak vonalát keresztezte, melynek során a ''Lion'' épp csak elkerülte a ''Warrior''ral való ütközést.<ref>Campbell, Analysis 115. o.</ref>

[[Fájl:John_Jellicoe_-_Project_Gutenberg_eText_16363.jpg|bélyegkép|jobbra|[[John Jellicoe]], a ''Grand Fleet'' főparancsnoka]]

 

A mozgásképtelen [[SMS Wiesbaden (1915)|''Wiesbaden'']] magára vonta [[Robert Arbuthnot|Arbuthnot]] figyelmét. A [[HMS Defence (1907)|''Defence'']] és a [[HMS Warrior (1905)|''Warrior'']] közelebb hajózott hozzá, hogy megadhassák neki a kegyelemdöfést, de ezzel a manőverrel a [[SMS Lützow|''Lützow'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] lőtávolságán belülre kerültek. A két német csatacirkáló 6.000 méterről leadott összpontosított tüzében a ''Defence'' a levegőbe repült. A látványos detonációt a ''Grand Fleet'' egységeinek többségéről látták. A hajó teljes legénységével, 903 fővel veszett oda. A ''Warrior''t is súlyos találatok érték, de a közelben hajózó [[HMS Warspite (03)|''Warspite'']] balszerencséje kimentette szorult helyzetéből. A ''Warspite'' kormányszerkezete ugyanis túlmelegedett és beragadt a nagy megterhelés következtében, mikor az 5. csatahajóraj nagy sebességű fordulót hajtott végre északi irányba 19:19-kor.<ref>Campbell, Analysis 153., 179. o.</ref> A műszaki meghibásodás miatt a ''Warspite'' nagy ívben körbe-körbe járt, könnyű célpontot nyújtva a német csatahajóknak és 13 találatot kapott, akaratlanul is magára vonva a németek tüzét a ''Defence''-ről. A hibát két kör megtétetle után sikerült kiküszöbölni és a ''Warspite'' megmenekült, de veszített a sebességéből és olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy vissza kellett vonuljon északi irányba. 22:07-kor Evan-Thomas engedélyezte a flottából való kiválását és hazatérését.<ref>Campbell, Analysis 259. o.</ref> A ''Warrior''t az éjszaka folyamán 87 mérföldön (160&nbsp;km) át vontatta az ''Engadine'' repülőgép-anyahajó, de végül az életben maradt 743 fős legénységének át kellett szállnia az ''Engadine''-re és 08:25-kor elsüllyedt.<ref>Campbell, Analysis 319. o.</ref>