„Vicksburgi hadjárat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
112. sor:
|}
1863. március 14-én Porter ellentengernagy flottillája (öt páncélozott naszád, négy, tarackkal felszerelt tutajokat vivő vontatóhajó) felhajózott a Steele-holtágon, majd a Deer (Szarvas)-patakon a Mississippi-deltában. A cél az volt, hogy csapatokat tegyen partra Vicksburg és [[Yazoo City]] között, elvágva és semlegesítve ezáltal a Yazoo átjáró felől bevehetetlennek bizonyult Fort Pembertont. Porter csak három ezrednyi erőt vitt magával, a maradéknak pedig az út kitapasztalása után kellett volna csatlakoznia hozzá. A Yazoo-átjáró megnyitása érdekében felrobbantott
A Deer-patak még magas vízállásnál is túl zegzugosnak és növényzettel buján benőttnek bizonyult. A vízinövények rátekeredtek a csavarokra, a mederből pedig fák nőttek ki, így a hajók csigalassúsággal haladtak. Ezt március 20-án [[Winfield S. Featherston]] dandártábornoknak a Haynes-magaslatról jött dandárja és [[Stephen D. Lee]] Fort Pembertonból jött ezrede fák kidöntésével tovább lassította,{{jegyzet*|Ehhez néger rabszolgákat használt munkaerőnek.}} és zaklatni kezdte a szövetségi erőket. Porter 300 tengerészt és utászt partra tett, akik a kezdetben még kevés konföderációst távolt tartották, így a hajók tovább araszoltak a Rolling Fork felé. Másnap, az elágazáson való átkelés előtt Porter újabb folyóba döntött fákat talált és egy rabszolgától arról értesültek, hogy a hátuk mögött is ugyanez zajlik. Porter rájött, hogy meg kell fordulnia, de ekkor már késő volt, a flottilla csapdába esett és egyre több konföderációs katona gyülekezett a megsemmisítésére. Sherman három ezredet indított a Deer-patak mentén északra, hogy segítségükre siessenek, akik több mint negyven nagy, folyóba döntött fát számoltak össze az úton. [[Giles A. Smith]] ezredes katonái kevésnek bizonyultak a hajók megszerzésére elindult 2500 konföderációs katona legyőzéséhez, de a harc időt adott Shermannek, hogy erőltetett menetben egy második kontingenst vezessen északnak, így március 22-én felmentette a szorongatott Portert. Március 24-re a szövetségiek visszavergődtek a Black-holtághoz, ahonnét további tűzharc után a nehézségek miatt feladták az expedíció gondolatát és visszavonultak.{{refhely|Bearss, 1. kötet|549-590. o.|Ballard|184-188. o.|Milligan|137-141. o.|Hearn|185-192. o.}}
| |||