A regény Hendrik Höfgen színész történetét meséli el 1926-tól, a [[hamburg]]i művész-színháztól 1936-ig, amikorra az úgynevezett ''Új Birodalom'' ünnepelt csillagává vált. Höfgen, aki elég későn, a [[nemzetiszocializmus]] korszakában paktált le a hatalommal és a belriniBerlini államiÁllami színházSzínház intendánsává nevezték ki, noha korábban még Párizsba szökött a jövendő barátai elől, mivel félt, hogy üldözni fogják kultúrbolsevista múltja miatt. Ettől az időponttól kezdve Höfgen megállapította, hogy elveszítette valódi barátai egy részét, például feleségét, Barbara Brucknert és von Herzfeld asszonyt. Visszatérve Berlinbe azonban megnyerte magának Lotte Lindenthalt, a repülőtábornok feleségét. A tábornok szintén nagyra tartotta Höfgent, mint saját játékszerét. A szenvedélyes színész Höfgen, akire mintha csak rászabták volna [[Mephisto (Faust)|Mephisto]] szerepét [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] ''[[Faust (Goethe)|Faust]]''-jából, csak túl későn jött rá, hogy valójában alkut kötött az ördöggel: a „hatalom majma“, „gyilkosokat szórakoztató bohóc“ lett belőle. Elvesztette emberi értékeit és a rendszer felfogásában osztozott, odáig jutva el, hogy egyetértett szeretője, a „Fekete Vénusz“, letartóztatásával is.
