„Vicksburgi hadjárat” változatai közötti eltérés

 

==== A Duckport-csatorna ====

 

Decembertől márciusig, a Chickasaw-holtági ütközettől a Duckport-csatornáig Grant összesen hét műveletet tervezett meg, melynek kivitelezésében elakadt. 1885-ben írt visszaemlékezésében azt állította, hogy ezeket a kísérleteket főként csapatai lefoglalása céljából folytatta, míg az áradás és a téli betegségek hónapjai elmúlnak és nem igazán számított semmilyen sikerre. Ennek azonban az 1862-63-as levelezése teljességében ellentmond.

=== A szembenálló erők ===

==== A szövetségi csapatok ====

 

 

==== A konföderációs csapatok ====

 

[[Joseph E. Johnston]] tábornagy [[Raymond (Mississippi)|Raymondban]] és [[Jackson (Mississippi)|Jacksonban]] gyülekező hadereje kb 6000 főt számlált. Johnston a saját maga irányította Nyugati adminisztratív hivatal erőit tudta felsorakoztatni, benne [[John Gregg (Konföderáció)|John Gregg]] dandártábornok, [[Peyton H. Colquitt]] ezredes, és [[William H. T. Walker]] dandártábornok dandárjaival.

 

 

==== Jackson bevétele, 1863. május 14. ====

Május 9-én [[Tennessee (állam)|Tennessee-ben]] Johnston utasítást kapott [[James Seddon]] hadügyminisztertől, hogy „menjen azonnal Mississippibe és vegye át a hadseregek fölötti parancsnokságot”. Mikor május 13-án megérkezett Jacksonba megtudta, hogy két hadtest közeledik a város felé és Greggnek mindössze {{szám|6000}} fő áll rendelkezésére a védelemhez. Johnston elrendelte a visszavonulást, de Gregg addig akarta védeni a várost, míg a kiürítés befejeződik. Délelőtt 10 órakor már mindkét uniós hadtest megérkezett és harcba bocsátkozott. Az eső és egyéb tényezők miatt a szövetségi támadás csak 11 órakor bontakozott ki teljességében és lassan, de biztosan szorították hátra a védelmet. Délután Johnston tudatta Greggel, hogy a kiürítés megtörtént, szakadjanak el az ellenségtől és vonuljanak vissza. Az uniós csapatok így elfoglalták Jacksont és a Bowman-házban ünnepséget rendeztek, melyen Grant is részt vett. A város egy részét felgyújtották és tönkretették a vasúti vágányokat. Johnston visszavonulása hibának bizonyult, mert aznap estére már {{szám|11000}} katona állt volna a rendelkezésére.és másnap már {{szám|15000}}. Mississippi állam fővárosának elvesztése jelentős csapást mért a Konföderációs morálra.{{refhely|NPS Jackson}} A vasúti összeköttetés elvágása után Grant elhagyta a várost és Vicksburg ellen vonta össze csapatait.

 

==== A Big Black River hídja, 1863. május 17-e ====

Május 16-ról 17-re virradó éjszaka a konföderációs visszavonulás a Big Black River hídjához ért. Pemberton Bowent három dandárral a keleti part erődítményeiben való védekezésre utasította az üldözés megakasztására. McClernand három hadosztálya 17-én reggel elhagyta az Edwards-állomást. A csapatok rábukkantak a sáncok mögé húzódott déliekre és maguk is fedezékbe húzódtak, mikor a déli tüzérség lőni kezdte őket. [[Michael K. Lawler]] dandártábornok dandárja egy elvágott holtágból kirontva támadta meg [[John C. Vaughn]] dandártábornok tapasztalatlan kelet-tennessee-i dandárját. Kelet-Tennessee a Konföderáció azon része volt, amelynek kifejezetten uniós kötődése volt és ezt a szecessziós szavazásokon is érthetően kifejezésre juttatta. Zűrzavar tört ki és pánik harapózott el a déli egységek közt. A konföderációs csapatok a Big Blacken túlra két hidat használva vonultak vissza, a vasúti hidat és egy a folyó közepén veszteglő gőzhajón át vezető pallóhidat. Átkelés után a konföderációsok felgyújtották a hidakat a szövetségi üldözők előtt. A menekülők még aznap Vicksburgbe értek, de már kb. {{szám|1800}} foglyul esett társukat nélkülözve. Az ilyesfajta veszteségeket létszámhátrányuk miatt nem engedhették meg maguknak.{{refhely|NPS Big Black River Bridge}}

 

== Megjegyzések ==