Wikipédia

„Miss Marple” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dencey (vitalap | szerkesztései)
53 648 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
20. sor:
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|szélesség=260px|– Ettől az öreg hölgytől kilel a hideg – jegyezte meg Sir Andrew McNeil.[...]<br>– Olyan szelíd... és olyan könyörtelen – tette hozzá a rendőrfőnök.[...]<br>– A legfélelmetesebb nő, akivel valaha is találkoztam – jelentette ki a belügyminiszter.<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 262. oldal</ref>|}}
 
Miss Marple fiatalkori éveiről keveset tudni, leszámítva az egyes regényekben előforduló apró megjegyzéseket, utalásokat. Alakja először akkor bukkan fel, amikor már 65-70 éves és a ''Gyilkosság a paplakban'' című regényben nyomoz. A ''Nem csalás, nem ámítás'' című műben maga Miss Marple is elismeri, nehéz elképzelni, hogy „valamikor az öregek is fiatalok voltak, copfot hordtak, tizedes törtekkel meg kötelező olvasmányokkal bajlódtak”.<ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU {{ISBN |963-07-8017-8}}, 30. oldal</ref>
 
A ''Nem csalás, nem ámítás'' regény információiból kikövetkeztethető, hogy Jane Marple valamikor az [[1870-es évek]]ben született.<ref>[http://www.funtrivia.com/en/subtopics/Who-is-Jane-Marple-215182.html www.funtrivia.com]</ref> Ritkán beszél az apjáról és anyjáról, de a különböző utalásokból nyilvánvaló, hogy nagyanyjáról olyan benyomása maradt, hogy úri hölgy lehetett. Az írásokban különböző fontos események kerülnek megörökítésre. Az egyik az az esemény, amikor tizennégy éves korában [[London]]ba látogatott Helen nénikéjével és Thomas bácsikájával, s ez idő alatt a Bertram Szállóban laktak. A második tizenhat éves korában történt, amikor [[Firenze|Firenzében]] tanult egy darabig egy lánynevelő intézetben. Ekkor még azt tervezte, hogy a leprások közé megy nővérnek.<ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU {{ISBN |963-07-8017-8}}, 11. oldal</ref> Ott tartózkodásakor ismerkedett meg Carrie Louise és Ruth Martinnal, két amerikai lánnyal, akik jó barátnői lettek, és azok is maradtak sok év elteltével is. Miss Marple segített megoldani egy gyilkossági ügyet, amely Carrie Louise birtokán történt a ''Nem csalás, nem ámítás'' című regényben. Carrie Louise és Ruth Martin együtt összesen hatszor mentek férjhez, ám Miss Marple mindvégig hajadon maradt, az igazi falusi vénkisasszony klasszikus megtestesítője. Fiatal korában számos kérője akadt, ám senki nem tudta elnyerni örökre a szívét. Az is kikövetkeztethető, hogy valamikor szeretett táncolni, mint azt megjegyzi a ''Rejtély az Antillákon'' című regényben. Mivel „hosszú időn át ápolónőként dolgozott”,<ref group="r">Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU {{ISBN |963-548-052-0}}, 129. oldal</ref> van némi ismerete a vegyszerekről és gyógyszerekről, ám gyakorlatilag semmit sem tudni arról, hogy mi történt fiatal kora és a detektív évei közötti időszakban.<ref>Bunson: 313.</ref> Valaha volt egy udvarlója, akit a szülei eltanácsoltak. Évekkel később újra összetalálkozott vele – igazán rettenetes ember lett belőle.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 19. oldal</ref> Egy másik fiatalember viszont – akit a család partiképesnek talált – unalmasnak bizonyult.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, {{ISBN |963-07-7000-8}}, 171. oldal</ref>
 
Tekintve korát és múltját, Miss Marple napi tevékenységét a ház körüli teendők töltötték ki. Kedvenc időtöltése a kötögetés.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 43. oldal</ref> Ezt a hobbiját egyúttal félrevezetésnek is szánta, miközben a tanúkat kihallgatta. Szeretett ezen kívül kertészkedni<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, {{ISBN |963-07-6620-5}}, 15. oldal</ref> ([[japánkert]]et is épített),<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, {{ISBN |963-270-974-8}}, 184. oldal</ref> és a madarakat figyelni.<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, {{ISBN |963-270-974-8}}, 99. oldal</ref><ref group="r">A kristálytükör meghasadt, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, {{ISBN |963-548-697-9}}, 10. oldal</ref> Mindkét hobbi hasznosnak bizonyult a szomszédai megfigyelésekor, illetve abból a szempontból, hogy így rajta tarthatta a faluban zajló történéseken a szemét. Tevékenységeit számos betegség korlátozta. Krónikus bronchitisben és tüdőgyulladásban szenvedett, és ez utóbbiból csak azután gyógyult ki, miután követte a régi orvosa, Dr. Haydock tanácsait, aki szerint „egy jó kis szaftos gyilkosság kellene”. Egészségügyi problémái hallatán unokaöccse, Raymond West különféle dolgokkal próbálja lekötni a figyelmét, például befizet neki egy utat a [[Karib-tenger]]re, és felfogad mellé egy házvezetőnőt. Miss Marple nem szerette az egyik ápolónőjét, Miss Knightot. Két további emlékezetes segítője Cherry Baker és a rettenthetetlen Lucy Eylesbarrow volt.<ref name="auto_VRld2+dLq0NehaW+m9QRCQ">Bunson: 314.</ref>
 
Tipikusan [[viktoriánus korszak|viktoriánus]] vénkisasszony<ref name="auto_U/fPD/3Cj1Kx1V9QrkYcVQ group=r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, {{ISBN |963-7458-09-3}}, 22. oldal</ref> – magas, sovány, rózsás-fehéres arcú, porcelánkék szemű, hófehér hajú. Szelíden, kissé félénken viselkedik, de alapvetően hivatásos pletykafészek, nem is mindig a jóindulatú fajtából. Jellemző tulajdonsága a kíváncsiság – amit saját maga „érdeklődés”-nek nevez –, valamint szereti mások beszédét hallgatni.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 67. és 205. oldal</ref> Igazságtisztelő és szavahihető személy, de szükség esetén meglepő hitelességgel tud hazudni.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, {{ISBN |963-07-7000-8}}, 36. oldal</ref><ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, {{ISBN |963-07-6620-5}}, 247-248. oldal</ref> Az emberekben ritkán bízik meg, jóformán mindenkiről a legrosszabbat feltételezi, és véleménye szerint 90%-ban igaza van.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 103. oldal</ref> Az anyjától és nagyanyjától örökölt hagyományokhoz tartja magát, melyek szerint egy igazi úrihölgy nem rémül meg és nem lepődik meg.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 12. oldal</ref>
 
Saját bevallása szerint ízlése „reménytelenül ómódi”: a festészetben [[Lawrence Alma-Tadema|Mr. Alma-Tademát]] és [[Frederic Leighton]]t csodálja.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 103. oldal</ref><ref group="r">Gyilkosság meghirdetve, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, {{ISBN |963-548-698-7}}, 102. oldal</ref> Ugyanakkor nosztalgiával emlékezik a régi, szép időkre, a hagyományos angol életmódra (mint például a kihalófélben lévő ötórai tea és a hozzátartozó vajas sütemény). Ez leginkább ''A Betram Szálló'' című regényben tűnik ki, amikor néhány napig a londoni, békebeli időkből fennmaradt patinás szállodában vendégeskedik.<ref>Hadnagy-Molnár: 55.</ref>
 
Ha bűnügy történik a közelben, nem nyugszik, amíg valamilyen formában közvetlen kapcsolatba nem tud kerülni a nyomozással: kötelességtudatból,<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, {{ISBN |963-07-3951-8}}, 24. oldal</ref><ref group="r">Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, {{ISBN |963-07-8017-8}}, 104. oldal</ref> valakinek a kérésére,<ref group="r">A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, {{ISBN |963-8413-14-X}}, 209. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, {{ISBN |963-07-6719-8}}, 16. oldal</ref><ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, {{ISBN |963-07-8017-8}}, 20. oldal</ref> vagy egyszerűen csak aggodalomból.<ref group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, {{ISBN |963-7458-09-3}}, 54. oldal</ref> Az is előfordul, hogy a saját pénzéből is áldoz az ügy felderítésére.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 35. oldal</ref> Többször átveszi a kezdeményezést, és csapdát állít a gyilkosnak,<ref group="r">A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, {{ISBN |963-8413-14-X}}, 200-201. oldal</ref><ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 238. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, {{ISBN |963-07-6719-8}}, 194. oldal</ref> olykor a saját életét is kockára teszi,<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, {{ISBN |963-07-6620-5}}, 239-241. oldal</ref> sőt egyszer saját kezűleg akadályoz meg egy újabb gyilkosságot.<ref group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, HU {{ISBN |963-7458-09-3}}, 206. oldal</ref> A gyilkosságok felderítésében sokat segít hosszú élettapasztalata: az egyes embereket mindig falubeli ismerőseihez hasonlítja.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 130. oldal</ref><ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, {{ISBN |963-07-8017-8}}, 245. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, {{ISBN |963-07-6719-8}}, 184. oldal</ref> A megfigyelőképessége jobb az átlagosnál, és feltűnően kiválóak az asszociációs képességei. Unokaöccse szerint az agya olyan, akár egy mosogatódézsa – Miss Marple véleménye szerint azonban a „mosogatódézsára nagy szükség van a háztartásban, és voltaképpen rendkívül higiénikus használati tárgy.”<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 100. oldal</ref> Több bűnügyben jó hasznát veszi a fiatal lányokkal szerzett tapasztalatainak, ugyanis a Szent Ágnes árvaház neveltjeit szokta szobalánynak betanítani,<ref group="r">Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, {{ISBN |963-07-8017-8}}, 100. oldal</ref> és könnyen rájön, mikor áll szemben hazugsággal.<ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, {{ISBN |963-07-6719-8}}, 169-175. oldal</ref>
 
=== Rokonai, ismerősei ===
Egyik nagybátyja, Thomas bácsi, Elyben volt kanonok, másik, szintén Thomas nevű bácsikája admirális volt.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 18. és 101. oldal</ref> Henry nevű tréfás kedvű bácsikájának a foglalkozása nem ismert.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 47. oldal</ref> Fanny nénikéjétől származik az a mondás, amelyet Miss Marple idősebb korában szívesen idézett: „A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák; de az öregek ''tudják'', hogy a fiatalok ostobák!”<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978, {{ISBN |963-270-974-8}}, 347. oldal</ref> Két unokafivére, Anthony és Gordon teljesen eltérő pályát futottak be: Anthonynak minden sikerült, Gordonnak a balsiker jutott.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 64. oldal</ref> Miss Marple távolabbi rokonságában főrendűek is akadtak, például Lady Merridew.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 101. oldal</ref>
 
Miss Marple egyik unokaöccse, a „jól ismert író” Raymond West és felesége, Joan (az első felbukkanásakor még Joyce<ref group="r">Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU {{ISBN |963-548-052-0}}, 9. oldal</ref>), modern művész, [[1932]]-ben jelentek meg a ''Tizenhárom rejtély''ben. Raymond elnéző szeretettel viseltet nagynénje iránt, akit azonban „őskori maradvány”-nak nevez.<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978, {{ISBN |963-270-974-8}}, 234. oldal</ref> Feleségével együtt többször londoni tartózkodással,<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 16. oldal</ref><ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, {{ISBN |963-07-3302-1}}, 18. oldal</ref><ref name="auto_U/fPD/3Cj1Kx1V9QrkYcVQ" group="r"/> illetve utazással<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, {{ISBN |963-07-7000-8}}, 8. oldal</ref> ajándékozzák meg Miss Marple-t, betegsége után pedig felfogadnak nagynénjüknek egy társalkodónőt, hogy ne legyen egyedül a házban.<ref group="r">A kristálytükör meghasadt, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, {{ISBN |963-548-697-9}}, 13. és 32. oldal</ref>
 
Miss Marple-nak több keresztgyermeke van, közülük több írásban is szerepel kedvence, a Ducinak becézett Diana Harmon, a Clipping Cleghornban szolgáló tudós Julian Harmon tiszteletes felesége.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 17. és 114. oldal</ref>
 
Régi jó barátja Sir Henry Clithering, a [[Scotland Yard]] nyugállományba vonult főnöke.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, {{ISBN |963-07-4531-3}}, 158. oldal</ref>
 
Háziorvosa Dr. Haydock, ugyanakkor jó barátja és szövetségese is. Ha Miss Marple megkéri, akkor éghajlatváltozást ír elő neki, hogy feltűnés nélkül tudjon közel kerülni a bűntény színhelyéhez.<ref group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, {{ISBN |963-7458-09-3}}, 38-42. oldal</ref> Ismerve betege lelkialkatát, az [[influenza|influenzát]] követő jellegzetes [[depresszió]] megelőzésére bűnügyi rejtvényfejtést javasol neki, és a gyógymód hatásosnak bizonyul.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, {{ISBN |963-548-148-9}}, 67. oldal</ref>
 
=== Módszerei ===
{{Szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|szélesség=260px|– Rosszul ítéltem meg – mondta Mr. Rafiel a rá jellemző őszinteséggel. – Sohasem voltam oda az öreglányokért. Csupa pamutgomolyag és terefere. De őbenne van valami. Van szeme, van füle, és használja is.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 161. oldal</ref>|}}
 
Miss Marple nem hivatásos nyomozó. Mint azt Raymond West megjegyezte egyik barátjának: „Van, aki elköveti, van, aki belekeveredik, és van, aki rájön a nyitjára. Jane néném a harmadik kategóriába tartozik.”<ref group="r">A karácsonyi puding, Aquila Könyvkiadó, Budapest, 2007, {{ISBN |978-963-679-557-3}}, 257. oldal</ref> Sir Henry Clithering a következőképpen jellemezte, amikor Craddock felügyelővel beszélgetett: „Jó, ha megjegyzi magának: egy idősebb, férjezetlen hölgy, aki csak a kötőtűinek meg a kertjének él, fejhosszal lehagy minden nyomozót. Ő pontosan tudja, hogy mi történhetett, hogy minek kellett történnie, sőt azt, hogy valójában mi is történt. Még azt is megmondhatja, hogy miért történt úgy!”<ref group="r">Gyilkosság meghirdetve, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977, {{ISBN |963-270-432-0}}, 53. oldal</ref>
 
Miss Marple számos fontos előfeltétellel rendelkezett, amelyek a bűnesetek megoldásához kellettek. Korát és külsejét álcának használta, rögtön észrevette a nyilvánvaló dolgokat. Könnyű volt alábecsülni, mert totyogó, szenilis vénkisasszonynak tűnt, aki ártalmatlan kérdéseket tett fel a gyanúsítottaknak kihallgatás közben. Napi tevékenységei – a kötögetés, a kertészkedés, a bevásárlás, a teázgatás és a madarak figyelése – során fogódzkodókat keresett, kérdéseket tett föl, és meghallgatta a tanúkat. Miután elegendő tényanyaggal rendelkezett, megítélte fontosságukat, és logikusan elrendezte őket. Mindig párhuzamot állított a falujából, St. Mary Meadből ismert személyekkel, akiknek ismerte viselkedését, belső titkaikat, és ez nagyban hozzásegítette a gyilkos felderítéséhez.<ref name="Bunson314<ref name="auto_VRld2+dLq0NehaW+m9QRCQ"/>"
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Miss_Marple”