„Kézai Simon” változatai közötti eltérés

Az utókor által ''[[Gesta Hungarorum]]'' címen emlegetett [[latin nyelv]]ű krónikáját [[IV. László magyar király|IV. László]] királynak ajánlotta. (A művet [[Anonymus]] azonos című művétől megkülönböztetve ''Gesta Hunnorum et Hungarorum,'' azaz „A hunok és a magyarok cselekedetei” címen is szokták nevezni.) Saját vallomása szerint művét olasz, francia és német [[krónika (műfaj)|krónikákból]] állította össze, azonban ezeknél sokkal szabadabban használta a már forgalomban levő magyar krónikákat. Munkája csupán kivonatos másolat formájában jutott korunkra, eredetileg hosszabb lehetett.<ref>Domanovszky Sándor (1906): Kézai Simon mester krónikája. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 8-18.old.</ref>

Mester és udvari pap lett, és mint ilyen [[1282]]–[[1283|83]] táján írta krónikáját, munkája csupán kivonatos másolat formájában jutott korunkra, eredetileg hosszabb lehetett.<ref>Domanovszky Sándor (1906): Kézai Simon mester krónikája. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 8-18.old.</ref> Két könyvből álló műve [[Hunor és Magor]] híres történetével, a [[hunok]] és magyarok közös eredetének elbeszélésével kezdődik. Az első könyvben a hunoknak [[Attila hun király|Attila]] haláláig és birodalmuk felbomlásáig, a másodikban pedig a magyaroknak a [[honfoglalás|bejövetelüktől]] [[1280]]-ig terjedő történetével foglalkozott, és mint mondta, a valóságot akarta követni. Függelékül külön értekezett a jövevény nemesekről, az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról, cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról.