„Cosmata” változatai közötti eltérés

=== A családok ===

 

 

A [[12. század]] elejétől kezdett kialakulni a Rómában a görög származású Cosmata család márványfaragó és -díszítőiskolája. Ezeket a művészeket a [[20. század]] eleje óta nevezik cosmata művészeknek, ami azon a téves elképzelésen alapul, hogy csak egy család foglalkozott ezzel a művészeti ággal. A téves elképzelést az okozta, hogy az összes cosmata munka rendkívül egységes stílusú, olyan mintha minden alkotásuk egy műhelyből került volna ki. A valóságban egyszerre több márványfaragó műhely létezett Rómában és a város környékén. A kutatók eddig körülbelül hatvan nevet azonosítottak és sikerült megközelítő pontossággal felrajzolni a két legjelentősebb márványfaragó család, a Cosmata és a Vassalletto család családfáját. Ezenkívül még a kevésbé jelentős Mellini család nevét ismerjük.

=== Tevékenységük ===

 

 

A templomoknak nemcsak a padlózatát díszítették, hanem a liturgikus berendezési tárgyakat is, legtöbbször színes márványberakásokkal. Jellegzetes műveik a húsvéti gyertyatartók, az antik oszlopokra épített szószékek mozaikkal borított mellvédjei, és a kiterjesztett szárnyú, sas formájú könyvállványok. Úgy tűnik szobrászi képességeik korlátozottak voltak, emberi alakokat ritkán ábrázoltak, figurális díszítésük legtöbbször állatábrázolásokban merült ki. Legszebb alkotásaik közé tartoznak azok az [[1190]] körül készített húsvéti gyertyatartók, amelyek közül az egyik a római [[San Paolo fuori le Mura]] templomban található.A legjobb állapotban fennmaradt római kerengők díszítését, a [[Lateráni bazilika|San Giovanni in Lateranóét]] és a San Paolo fuori le muráét a [[13. század]] első felében a Vassalletto család készítette, a kerengők oszlopát mozaikokkal rakták ki. A római és a Róma környéki műhelyek gyakran készítettek olyan műveket is, amelyeket más városokba szállítottak el. A római márványfaragók eljutottak Dél-Itáliába ([[Salerno|salernói]] katedrális szószéke) és Észak-Európába ([[london]]i [[Westminster-apátság|Westminster apátság]] két síremléke), sőt osztrák-német kultúrterületre ([[Gurki székesegyház]]) is.