„U–2” változatai közötti eltérés

Bár [[Francis Gary Powers]] U–2-es gépének lelövése 1960-ban jelentős presztízsveszteséget jelentett az Egyesült Államok számára és bebizonyította, hogy a szovjet haditechnika képes lépést tartani a Nyugattal, az [[U–2 incidens]] korántsem jelentette a géptípus végét: a CIA egészen 1974-ig repült az U–2-vel. A légierő napjainkra több mint fél évszázados üzemeltetési tapasztalattal rendelkezik, és az U–2-t várhatólag 2020-ig fogja használni felderítési célokra.<ref name="spyplane">{{cite book |last=Polmar |first=Norman |title=Spyplane: the U-2 history declassified |url=https://books.google.hu/books?id=uOcrDF0y-CAC |year=2001 |publisher=Zenith Imprint |language=angol |idisbn=ISBN 978-0-7603-0957-5}}</ref>

A második világháború után a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony jelentősen megromlott, kezdetét vette a [[hidegháború]]. [[Dwight D. Eisenhower]] [[Az Amerikai Egyesült Államok elnöke|amerikai elnök]] attól tartott, hogy az [[1950-es évek]] [[atombomba|atomkorszakában]] megismétlődik egy [[Pearl Harbor-i csata|Pearl Harbor-féle]] meglepetésszerű támadás.<ref name="secretempire">{{cite book |author= Philip Taubman |title= Secret Empire: Eisenhower, the CIA and the Hidden Story of America's Space Espionage |publisher= Simon & Schuster |language=angol |year= 2003 |idisbn= ISBN 0-684-85699-9}}</ref> Ezt a félelmét csak megerősítette a [[Mjasziscsev M–4]] szovjet interkontinentális bombázó 1954. május elsejei bemutatása a [[moszkva]]i [[Vörös tér]] hagyományos katonai felvonulása alkalmával. A felvonuláson jelen levő amerikai katonai attasé nagy mennyiségű bombázó áthúzásáról számolt be, amivel Washingtonban kiváltotta a ''[[bomber gap]]'', azaz a bombázó-olló félelmet, miszerint a szovjetek bombázói létszámfölényt élveznek. Ez a félelem később alaptalannak bizonyult, mivel a szovjetek ugyanazzal a néhány géppel repültek többször is át a tér felett, ám a félrevezető erőfitogtatás elérte a célját.<ref name="secretempire"/>