„Vígh Tamás” változatai közötti eltérés

'''Vígh Tamás''' ([[Csillaghegy]], [[1926]]. [[február 28.]] – [[Budapest]], [[2010]]. [[szeptember 18.]]) [[Kossuth-díj]]as magyar [[Szobrászművész|szobrász]]- és [[Éremművészet|éremművész]].<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=6}}</ref>

Apja járásbíró volt, anyja tizennégy éves kora óta egyedül nevelte, két testvérével együtt. Már gyermekkorában szobrászkodott, művei tetszettek a felnőtteknek. Úgy gondolta, vagy szobrász, vagy mélytengeri hajós lesz, ám édesanyja annak örült volna, ha református papnak vagy tanárnak tanul. Az óbudai gimnáziumot a háború miatt nem fejezte be, hajógyári munkás lett [[Óbudai Hajógyár|Óbudán]], később átment az Újpesti Hajógyárba, mert ott gyártottak tengerjáró hajókat. Gimnáziumi tanulmányait nem is tartotta sokra, annál meghatározóbbak voltak életében a gyári munkásévek. Mivel megtudta, hogy a Ganz Vagongyárban művészeti oktatás is folyt Rápolty Lajos mester vezetésével, átment oda. Egyszer az egyik alkotását megmutatták [[Medgyessy Ferenc]]nek, akihez el is járt néhányszor. Nagyon erősen hatott rá. Az ő tanácsára került 1946-ban a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolára]], és az ő tanácsára választotta mesteréül [[Ferenczy Béni]]t. Művészeti tanulmányai közben a hétvégeken még visszajárt dolgozni a gyárba, szükség volt a pénzre. Nagyra becsülte „Béni bácsi” tudását, és a mester is felfedezte benne a különleges tehetséget.<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=6–8}}</ref>

A Főiskolán 1952-ben végzett, diplomamunkája, az ''Éneklő ifjúság'' nagy sikert aratott. A kétalakos szobor egyértelműen mutatja a mester hatását, de a ruhák redőzése mintha már megelőlegeznék a későbbi, érett szobrász stílusát. Készített egy ''Kecskék'' című szobrot is, amiről Ferenczy Béni a következőt írta neki: ''„Láttam a kecskéket. Kitűnő munka. De már elég volt a kitűnő munkákból. Most már valami olyat kell csinálni, ami nem tetszik senkinek, csak nekünk.”'' E szavak kapcsán gondoljunk Ferenczy Béni híres „vézna” [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-szobrára, ami szakított a hamis idealizálással, a kritika szinte általános viszolygása mellett.<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=11}}</ref>

Következő emlékműterve 1971-ben készült [[Székesfehérvár]] számára: az ''Életfa''. A csodálatos alkotás organikus elemekből épített fa, szinte minden része ugyanabból az alapformából épül, vonalaiban „a népművészet évszázadainak hallatlan variációs tudása tekergőzik. … az ''Életfa'' hajlásaiban vitathatatlanul emberi erő lüktet. Felidéződik benne a székesfehérvári táncosnők reppenő bája, a térdeplő lány szívós törékenysége, a magvető asszony méltósága, a subások súlya.”<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=44}}</ref>

Pályázott nagyobb megbízásokra ezután is, de a Budapesti Vegyiművek pályázatán egy szokványos, felületes szobor nyert, a Kertészeti Egyetem elé tervezett alkotását sem fogadták el, mert nem asszociált a növényzetre.<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=49–50}}</ref> Az eltelt időben remek portrékat készített (Krúdy, Nagy László, Bartók, Madách, Radnóti, Petőfi). Ezek alapján Kovács Gyula a portrészobrászat úttörő mesterei közé sorolta.<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=50–51}}</ref> Szobrászi tevékenysége mellett remek és úttörő stílusú-kvalitású [[érem|érmeket]] is készített, amivel iskolát teremtett. A ''Tudományos Akadémia I–II.'' (1961) érmein felidézte a ''Magyar mérnök'' függőónos figuráját. Más érmein – ''Akadémiai emlékérem'', ''Quazza-'' (1979), ''Kodály-'' (1973) és ''Rákóczi-plakett'' (1975) – dekoratív jelentéssel ruházza fel az írást, a felirat ''inscriptio'' lesz. Legkülönlegesebb éremsorozata az ''Érmek Rozgonyi Iván verssoraira'' volt. Kitört a kerekded alakzatból, az egysíkú éremformából, és némelyikre fogorvosi fúrógéppel írt fel idézeteket. Sajátosan jellemző rájuk „…az elő- és hátlap áttört összefonódása, az áthajlások egyik oldalról a másikra, a görbült terek határokat átszelő folytonossága. Mert a tér az érmek tárgya, s nem az alakok és vonalak.”<ref>{{cite book|author=Vekerdi László|authorlink= Vekerdi László|title= Vígh Tamás|publisher= Corvina Kiadó|year= 1983|idisbn= ISBN 963-13-1337-9|pages=53–54}}</ref>