„Naptár” változatai közötti eltérés

A [[Föld]] forgása saját tengelye körül, az uralkodó ókori világképek és általában a kopernikuszi világkép előtt általában ez alatt a Nap látszólagos mozgását értették az égbolton keletről nyugati irányban. Ennek időtartama a nap. (A Földközi-tenger környéki ókori civilizációk tudósai általában a földközpontú világképet fogadták el, ennek legteljesebb kidolgozása [[Arisztotelész]] és [[Ptolemaiosz Klaudiosz|Ptolemaiosz]] végezte el. A görögök azonban ismerték a heliocentrikus világképet is, de ezek a nézetek nem terjedtek el széles körben még a kor tudósai közt sem, sőt egyenesen istenek elleni káromlásnak tartották ezeket a nézeteket. Bár [[Szamoszi Arisztarkhosz|Arisztarkhosz]] és a babiloni [[Szeleukosz]]<ref>Edith és Francois-Bernard Huyghe: Világképek, Az Univerzum ezeregy meséje Galilei előtt, Bp. 2000.</ref> zseniális sejtései közel voltak a valósághoz, korukat megelőző elméletek voltak.<ref>A két tudós az i. e. 3. és 2. századi elmélete szerint a Föld ekliptikán kering a Nap körül, s a Föld forog a saját tengelye körül. (Az a gondolkodó és művelt emberek számára „ természetes” és ismert dolog volt, hogy a Föld gömb alakú, ez Arisztotelész és Ptolemaiosz világ rendszerének is alaptétele.) Sőt, Szeleukosz feltételezte, helyesen, hogy az árapály jelenségért a Hold mozgása a felelős.</ref>)jejejejejejejekukukukukumumumumu