„Nemzeti Tanács (Ausztria)” változatai közötti eltérés

a
Alkotmányos státusza
a (→‎Választása: D’Hondt-módszer)
a (Alkotmányos státusza)
*A tartományi szinten kiosztatlanul maradt mandátumokkal a szövetségi szinten foglalkoznak, ha a párt elérte a szövetségi szavazatok legalább 4 százalékát. A még ezután is megmaradt mandátumok szétosztására a [[D’Hondt-módszer]]t használják.
A pártlistára való szavazás mellett, a szavazók egy egyéni jelöltre is szavazhatnak. A szavazatok alapján a jelölt emelkedhet a körzeti listán. Ennek révén a szavazók valamennyire befolyásolhtaják, ki nyer el egy bizonyos mandátumot. Azt azonban nem lehet megtenni, hogy valaki X párt listájára szavaz, és ugyanakkor befolyásolja Y párt listáját.
 
==Alkotmányos státusza==
[[File:Interior of the National Council of the Austrian Parliament 04.jpg|400px|left|thumb| Székek a Nemzeti Tanácsban]]
Az osztrák szövetségi alkotmány Ausztriát [[félelnöki rendszer]]ként definiálja: a kormányzat végrehajtó ága, vagyis a [[Ausztria kormánya|kormány]] a [[Ausztria elnöke|köztársasági elnök]] elnöklete alatt működik, de a törvényhozó ágnak felelős. A valóságban azonban az elnöknek nincs közigazgatási szerepe. Ezt a [[Szövetségi kancellár (Ausztria)|kancellárra]] és a kabinetre hagyja, akik pedig a [[Nemzeti Tanács (Ausztria)|Nemzeti Tanács]] (a parlamenti alsóház) bizalmától függnek. Elméletben az elnök feloszlathat egy ellenséges Nemzeti Tanácsot, a politikai konvenció alapján azonban az osztrák elnök ezt csak a kancellár tanácsára teszi. Mindezek alapján Ausztria nem elnöki, hanem [[Parlamentáris demokrácia[parlamentáris]] rendszerként működik. A kormány a Nemzeti Tanács jóváhagyásaira szorul, és az elnöki hatalom nem több, mint formális.
 
Az osztrák alkotmány a parlamenti elnököt jelöli meg a köztársasági elnök utáni legfontosabb hivatalnokként. Valójában az ő hatalma az elnökénél és a kancellárénál, sőt a legtöbb szövetségi miniszterénél is kisebb: gyakorlatilag a parlamenti vita moderátoraként szolgál.
 
==Összetétele a 2013-as választás után==