„Abaffy Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎További információk: Gulyás-sablon elhelyezése
1. sor:
Nagyabafalvi és felsőlehotai '''Abaffy Ferenc''' ([[Felsőlehota]], [[1732]]. – Felsőlehota, [[1817]]. [[március 15.]]) [[Árva vármegye]]i [[Ispán|alispán]] és [[országgyűlés]]i követ.
 
== Életrajza ==
 
Apja, [[Abaffy József]] szintén árvai alispán volt. A [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetemen]] művészetet, jogot és bölcsészetet tanult, majdnem minden [[európa]]i nyelvben jártasságot szerzett. Pályafutását megyéjében, hivatalnokként kezdte, másod-alispán apjának utóda lett. E tisztséget [[1766]] és [[1772]] közt töltötte be. [[1772]]-ben megvált alispáni székétől, s családjával együtt nagy utazást tett, megjárta [[Párizs]]t, [[London]]t és [[Szentpétervár]]t. Megyéje az [[1790–91-es országgyűlés|1790. évi országgyűlésre]] követnek küldte, de leszavazták, és a főispán visszahívatta. [[1795]]-ben ő is vádlott volt a [[Martinovics Ignác]]-féle összeesküvésben, de felmentették.
 
Az országgyűlésen a [[labdaházi eskü]] mintájára indítványozta, hogy a küldöttek tegyenek fogadalmat: az országgyűlés jóváhagyása nélkül az udvartól nem fogadnak el kinevezéstvagy ajándékot, és nem távoznak el, amíg az országnak alkotmányt nem adnak.<ref></ref>
de leszavazták, és a főispán visszahívatta. [[1795]]-ben ő is vádlott volt a [[Martinovics Ignác]]-féle összeesküvésben, de felmentették.
 
Vizsgálati fogsága közel fél évig tartott, az általa írt lázító verseket a hatóság súlyosbító körülményként tudta be. [[Kazinczy Ferenc]] [[Brno|brünn]]i útja során még ugyanazon évben találkozott vele, s a következő jellemző sorokat írta róla naplójába:
 
''„Október{{idézet2|Október 1-jén [[Pozsony]]ban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyének, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé – Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis? kérdé azzal a neki saját accentuatióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de ínas, koponyája egészen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömérdek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem szólott szerencsével.”''}}
 
==Munkái==