„1986-os cannes-i filmfesztivál” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
{{cannes-lásd|1986}}
A '''39. cannes-i filmfesztivál''' [[1986]]. [[május 8]]. és [[május 19|19]]. között került megrendezésre, [[Sydney Pollack]] [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[filmrendező]] [[A Cannes-i Filmfesztivál zsűrielnökei|elnökletével]]. A hivatalos versenyprogramban 21 [[játékfilm|nagyjátékfilm]] és 13 rövidfilm szerepelt; versenyen kívül 10, míg az ''Un Certain Regard'' szekcióban 19 alkotást vetítettek.
A megnyitó díszelőadáson [[Roman Polański]] ''Kalózok'' című, versenyen kívül meghívott kalandfilmjét vetítették, amely mind hangulatában, mind pedig témáját illetően különbözött a hivatalos program többi alkotásától. Tematikáját illetően ugyanis két – egymástól nagyon eltérő – [[erkölcs]]i irányultság dominált: az egyik [[vallás]]i elkötelezettségről, a [[hit]] szerepéről tett tanúbizonyságot (''[[A misszió]]'', ''Thérese története'', ''Áldozathozatal''), a másik viszont a [[Parafília|szexuális perverziók]] és a nemi szabadosság bemutatásával a provokációt helyezte előtérbe: az ''I Love You'' a [[szexuális fetisizmus|fetisizmusról]], a ''Max mon amour'' [[zoofília|zoofíliáról]], az ''Estélyi ruha'' pedig a [[homoszexualitás]]ról és a [[prostitúció]]ról szólt.
14. sor:
A rövidfilmek versenyében két rendezőnő vitte a prímet: [[Nicole Garcia]] (''15 aôut'') és [[Jane Campion]] (''An Exercise in Discipline – Peel'')<ref>Az [[Internet Movie Database|IMDB]]-ben szereplő cím. Egyes források csak rövidített formában, ''Peel'' címen szerepeltetik.</ref>. Az Arany Pálmát a 32 éves [[Ausztrália|ausztrál]] rendezőnő nyerte el, akinek egyébként további két rövidfilmje és egy nagyjátékfilmje szerepelt az ''Un Certain Regard'' szekció választékában.
Az [[1985]]-[[1986|86]]-os [[európa]]i – különösen a [[franciaország]]i – [[terrorcselekmény]]ek elijesztették az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikaiakat]], akik emiatt rendkívül alacsony számban látogattak el a fesztiválra. A sztárok és filmkészítők közül szinte csak azok mentek el Cannes-ba, akik szakmailag érintve voltak. A főként európai fesztivállátogatók zömét is inkább franciák tették ki. Az ügyeletes ''starlette'' [[Béatrice Dalle]] fotómodell volt, akivel akkortájt forgatták első filmjét, a ''Betty Blue''-t. A filmekben viszont filmcsillagok sora volt látható: [[Robert De Niro]] és [[Jeremy Irons]] (''A misszió''), [[Bob Hoskins]], [[Michael Caine]] és [[Cathy Tyson]] (''Mona Lisa''), [[Gérard Depardieu]], [[Michel Blanc]] és [[Miou-Miou]] (''Estélyi ruha''), [[Kim Basinger]] (''Szerelem bolondjai''), [[Catherine Deneuve]] (''Ahol a bűn lakozik''), [[Charlotte Rampling]], [[Anthony Higgins]] és [[Victoria Abril]] (''Max mon amour''). Két operaénekes is fellelhető az ünnepeltek között: [[Plácido Domingo]] és [[Katia Ricciarelli]] a ''Verdi: Otello'' című operafilmben. Tapsot aratott [[Orson Welles]], a saját rendezésű ''Don Quijote''-filmben, továbbá [[Jon Voight]] (''Szökevényvonat, Sivatagi felhő''), [[Max von Sydow]], [[Woody Allen]] és [[Mia Farrow]] (''Hannah és nővérei''), Isabelle Adjani (''T'as de beaux escaliers tu
A [[magyar filmművészet]]et [[Varga Csaba]] 8 perces fekete-fehér [[animációs film]]je, ''A szél'' képviselte a rövidfilmversenyben. A fesztivál [[Magyarország|magyar]] vonatkozásként meg kell említeni, hogy zsűritagnak kérték fel [[Szabó István (filmrendező)|Szabó István]] filmrendezőt és a magyar származású [[Oscar-díj]]as díszlettervezőt, [[Trauner Sándor]]t, továbbá, hogy a retrospektív vetítésen bemutatott film egyik társszerzője a [[miskolc]]i születésű [[brit]] [[forgatókönyvíró]], [[filmrendező]] és [[producer]], [[Emeric Pressburger]] (Pressburger Imre József) volt.
| |||