A rómaiak változatosabbá tették a [[dáciaDákok|dáciai]]i étkezési szokásokat. Tőlük származik, bár ők is a görögöktől vették át, a ''plăcintă'' nevű lepény, amelyet különféle vagdalékokkal töltöttek. Neve a [[latin nyelv|latin]] ''placenta'' szóból ered, és utóbb a [[román nyelv]]ből bekerült a [[magyar nyelv]]be is „[[palacsinta]]” alakban és megváltozott jelentéssel.<ref>Zaicz 2006, '''palacsinta''' szócikk.</ref> [[Románia]]i [[ásatás]]okRégészet|ásatások99 felszínre hoztak a rómaiak által hozott románul ''țest'' nevű (a latin ''testum'' szóból) [[agyag]]ból készült [[edény]]eket, amelyek alatt a tűzhelyen közvetlenül a parázsra tett [[Kenyér|kenyeret]] vagy lepényt sütötték.<ref name="ggr_12"/> Ritkán ugyan, de [[Olténia|Olténiában]] még ma is vannak öreg falusiak, akik használják.<ref>GGR 2004, 150. o.</ref> Olyan [[AmforaAmfóra|amforákat]] is találtak, amelyekben [[olívaolaj]]at hoztak be Románia mai területére.<ref name="ggr_12"/>
Az étkezési szokások nagyban függtek az emberek [[gazdaságGazdasági rendszer|gazdasági]]i és [[társadalom|társadalmi]] helyzetétől. A nagyon szegény parasztok az év nagy részében csak kölesből (a [[17. század]] végéig), majd [[kukorica]]darából készült [[Puliszka|puliszkát]] ettek, esetleg [[Vöröshagyma|hagymával]] vagy egy kis [[túró]]val. A [[hús]] ritkaságba ment. [[Baromfi]]t csak [[ünnep]]ekkor vagy különös [[Család (szociológia)|családi]] események alkalmával vágtak le. Csak tehetősebb parasztoknak volt füstölt húsuk.<ref name="druga_143"/>
Ugyanakkor a gazdagabb társadalmi rétegek étkezését külső hatások kezdték érni. Már a [[középkor]]ban a [[dél]]i szlávoktól átvették a [[zöldség]]ekből és húsból készült, az utólag török szóval [[csorba (étel)|csorbának]] nevezett savanyított [[leves]]t.<ref name="gar_13">GGR 2004, 13. o.</ref>
