„Izsa” változatai közötti eltérés

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az [[újkőkor]]ban lakott volt. A [[zselízi csoport]] és a [[lengyeli kultúra]] tárgyi emlékei kerültek elő. A [[római kor]]ban határában húzódott a [[limes]] és ennek egyik fontos katonai tábora (2.-4. század). A mellette fekvő ''[[Celemantia]]'' polgári település a mai község területén állt. A [[Duna]] partján lévő [[1. század]]i erőd maradványait a régészek feltárták. Az erődítmény a szemközti ''[[Brigetio]]'' (a mai [[Szőny]] területén) elővédjének számított. Elsőként a [[markomann háborúk]] idején, a [[170-es évek]]ben épült itt fa-földsáncos tábor, amely egy germán támadáskor elpusztult. Ezután a [[2. század]] végén a rómaiak egy új négyzet alakú auxiliáris erődöt építettek, ennek falai 172 m hosszúak voltak. A 2 m széles és 4–5 m magas falakhoz 20 torony tartozott. A [[3. század]]ban az erőd megrongálódott, de helyreállították és egészen a [[4. század]] végéig fennállt. Később a romokat széthordták, Izsa csaknem valamennyi házának az alapját ezekből a kövekből rakták le. A ''Leányvár'' elnevezés a hagyomány szerint onnan ered, hogy ''[[I. Valentinianus'' római császár|Valentinianus]] császár itt tartotta volna a kedveseit. 1930-ban a falu belterületéről három különböző helyen valószínűleg sírokat bolygattak meg.<ref>SNM - EM v Martine, inv. č. 2238-2240; [[Vojtech Budinský-Krička]] 1930: Hradištná keramika z Iže (okr. Stará Ďala). Čas. MSS 22, 95-96; [[Jozef Zábojník]] 2009, 95 No.82.</ref>