Kezdetben tisztviselőként dolgozott, majd [[1930]]-ban [[Franciaország]]ba költözött, [[Párizs]]ba, ahol az Sorbonneon [[Francia irodalom|francia irodalmat]], illetve [[francia nyelv]]et tanult. A következő év telén visszatért Magyarországra, s a Kommunista Ifjúsági Internacionálé tagjaként működötműködött, ám [[1933]] májusában letartóztatták, s egy hónapot töltött vizsgálati fogságban, majd kéthavi szabadságvesztésre ítélték. Két évvel letartóztatása után belépett a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]ba. Az [[1930]]-as évek végén ismét [[Párizs]]ba utazott, ahol megismerkedett [[Faludy György|Faludy Györggyel]], illetve [[Lorsy Ernő]]vel. Franciaország megszállása elől Faludyval [[Marokkó]]ba ment, később pedig [[Casablanca|Casablancán]] és [[Marrákes]]ben élt. [[1942]]-ben [[Anglia|Angliába]] utazott, ahol megismerkedett [[Arthur Koestler]]rel,<ref>[[Faludy György]]: ''Pokolbéli víg napjaim''. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó, 37. o.</ref> és [[London]]ban bekapcsolódott a magyar demokratikus mozgalom munkájába; [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] titkáraként dolgozott. Emigrációja során rendszeresen fordított és tudósításokat, novellákat, verseket is írt. Írásai a brit és amerikai magyar nyelvű sajtóban jelentek meg. [[1945]] után hazatért Magyarországra, ahol a [[Magyar Rádió]] külügyi osztályán dolgozott, később [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] akkori párizsi követi titkáraként ismét Franciaországba került. [[1949]]-ben visszahívását kérte, s a fővárosban több kiadóvállalatnál (pl. az ''[[Athenaeum]] Könyvkiadó''nál) is dolgozott. [[1950]]. [[November 2.|november 2]]-án koholt vádak alapján letartóztatták, majd a [[Rajk-per]] kapcsán elítélték. A börtönben megőrült, s emiatt az őrök gyakran szórakozásból kínozták, végül pedig agyonverték.
