„Tripartitum” változatai közötti eltérés

 

== Története ==

 

[[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] király Werbőczy István [[országbíró]]i ítélőmestert bízta meg ''„az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával”.'' Az elkészült munkát az [[1514]]. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és ''„abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte”,'' a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban az 1514. évi [[Dózsa György-féle parasztfelkelés]] miatt hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre. Miután a király a hiány pótlása nélkül [[1516]]-ban meghalt, Werbőczy a munkát [[1517]]-ben [[Bécs]]ben saját költségén, [[Johann Singriener]] nyomdájában kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték a bíróságokon, és a későbbiekben mint szokásjog érvényesült. [[Erdély]]ben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette: [[Báthory András erdélyi fejedelem|Báthory András]] 1599-ben, [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] 1607-ben, [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] 1608-ban, [[Barcsay Ákos]] 1658-ban, [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] és [[I. Apafi Mihály]] 1661-ben. A [[Diploma Leopoldinum]] 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta.