Wikipédia

„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
HerculeBot (vitalap | szerkesztései)
6 166 szerkesztés
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében
HerculeBot (vitalap | szerkesztései)
6 166 szerkesztés
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében
74. sor:
A [[kalózkodás]]sal foglalkozó ardiata illírek királyságának {{ie|250}} és 231 közötti uralkodója, [[Agrón illír király|Agrón]] hadihajóival támadta meg a várost. Halála után özvegye, az ardiaták élére álló [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] folytatta partvidéki hódításait, és egyre nagyobb veszélyt jelentett Róma, illetve a partmenti városok számára egyaránt.{{refhely|Jacques 2009|:121.;|Ceka 2013|:179.;|Zavalani 2015|:19.}} A Római Birodalom {{ie|229}}-ben háborút indított Teuta ellen, és a több évtizedig húzódó [[illíriai háborúk]]{{Wd|Q154552}} nyitányaként, hadserege a történelem során első ízben szállt partra az Adria keleti oldalán. [[Korfu|Kerküra]] elfoglalása után a rómaiak Apollóniába hajóztak, ahol ugyanekkor szállt partra a [[Brindisi|Brundisiumból]] érkező 20 ezer gyalogos és 2 ezer lovas. Az egyesített sereg egy kisebb helyőrség hátrahagyása után innen, Apollóniából indította hadjáratát Teuta királyné ellen. Az [[első római–illír háború]] megnyerését követően, {{ie|228-ban}} Róma [[protektorátus]]a alá vonta az illíriai partvidéket, amely öt körzetből állt: Epidamnosz és Apollónia mellett az ardiaták, [[parthinok]] és atintánok [[koinon]]jaiból. Emellett a birodalom negyven hadihajót hagyott a térségben, ezen felül pedig [[római légió|légiót]] toborzott a Rómával szövetséges illír városok férfiaiból.{{refhely|Wilkes 1992|:161.;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:180–181.;|Zavalani 2015|:20.}}
 
I. e. 219 tavaszán a Római Birodalom hadserege – [[Lucius Aemilius Paullus (consul)|Lucius Aemilius Paullus]] consul vezetésével – ismét partra szállt Apollóniában, hogy leverje az addig csatlósaként uralkodó [[Pharoszi Démétriosz]]t{{Wd|Q738503}}. A győzelmet követően kisebb római csapatokat állomásoztattak Apollóniában és Órikoszban.{{refhely|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:183.;|Zavalani 2015|:21.}} [[V. Philipposz makedón király]] nem sokkal később terveket szőtt királysága tengeri hatalommá tételéről, és a tervei megvalósításához vezető első lépcsőfokot Apollónia meghódításában látta. I. e. 214-ben meg is indult csapataival a partvidék felé, ezzel kitört az [[első makedón–római háború]]{{Wd|Q75626}}. Százhúsz [[lembosz|lembosszal]] indult a város bevételére, de a jóformán védtelen Órikosz elfoglalása után Apollónia alatt a városlakók ellenállásába ütközött. A római csapatok élén álló [[Marcus Valerius Laevinus]]{{Wd|Q706722}} először visszafoglalta Órikoszt, majd kétezer embere élén Apollónia védelmére sietett. Az éjszaka leple alatt ütöttek rajta a közelben táborozó makedónokon, és csúfosan megfutamították őket, háromezer katonájukat pedig lemészárolták. Az apollóniaiak számos katapultot és [[dárdavető]]t{{Wd|Q219433}} zsákmányoltak és állítottak városuk védelmébe.{{refhely|Wilkes 1992|:113., 166.;|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:186–187.}} A háború ezzel azonban nem ért véget, az elkövetkező években V. Philipposz a hátországban vívta meg területszerző csatáit. Amikor Róma {{ie|211}}-ben bevonta az Aitóliai Szövetséget és [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] Illír Királyságát a makedónellenes koalícióba, V. Philipposz dühödt erővel támadt Apollóniára, de kísérletét nem koronázta siker. A háború végóráiban, {{ie|205}}-ben harmadszor is megtámadta Apollóniát, de ezúttal sem tudta bevenni.{{refhely|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:188–189.}} A háborút lezáró {{ie|205}}. évi [[phoinikéi béke]]{{Wd|Q679600}} értelmében visszaállították az {{ie|228}}-as status quót, azaz Illíria partvidéki része, Apollóniával együtt római protektorátus alatt maradt, egyedül az atintánok koinonját engedték át a makedónoknak.{{refhely|Ceka 2013|:189.}}
 
A békét azonban V. Philipposz csakhamar felrúgta, [[dardánok (Balkán)|dardán]] és [[dasszaréták|dasszaréta]] területeket hódított meg, elfoglalt több égei-partvidéki és kis-ázsiai görög várost, és {{ie|200}}-ban kitört a [[második makedón–római háború]]{{Wd|Q75665}}. [[Publius Sulpicius Galba Maximus|Sulpicius Galba]] irányítása alatt {{ie|200}} őszén két légió szállt partra Apollóniában. A várostól északra rendezték be hadiszállásukat, ahonnan {{ie|197}}-ben győzelemmel záruló támadásaikat intézték a makedón uralkodó ellen.{{refhely|Jacques 2009|:112–113.;|Ceka 2013|:209.}} Apollónia a rómaiak fontos támaszpontjául szolgált a [[római–szeleukida háború]]{{Wd|Q486831}}, majd a [[harmadik római–makedón háború]]{{Wd|Q76118}} során is, amikor {{ie|191}}-ben, illetve {{ie|171}}-ben ismét itt tették partra fegyveres alakulataikat.{{refhely|Jacques 2009|:113–114.;|Ceka 2013|:215–216.}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollónia_(Illíria)”