„Vata-féle lázadás” változatai közötti eltérés

A '''Vata-féle lázadás''' [[1045]]-[[1046]]-ban a [[Magyar Királyság]] alföldi (főképp [[Békés vármegye]]i) területein tört ki. A királyságban zajló folyamatokkal szemben fellépők – amelyet általában a [[feudalizmus]] és a [[kereszténység]] magyar ellenzőinek neveznek – vezetője [[Vata (törzsfő)|Vata]]. Valószínűleg az uralkodó osztályba beilleszkedni nem akaró urak voltak, akik meg tudták szervezni a tömegeket az erősödő [[állam]], a fejlődő, kibontakozó feudalizmus ellen. Ideológiájuk a nemzetségi és vallási szabadság volt. A felkelésben nem csak a korai magyar hitvilág hívei vettek részt, hanem keresztények is, maga Vata sem volt pogány. A lázadás azért kapott vallási színezetet, mert hangsúlyosan az idegen származású papok politikai befolyása ellen irányult. A lázadást [[I. András magyar király|I. András király]] (Szent Endre) csendesítetteverte le.

[[Péter magyar király|Orseolo Péter]] ellen 1045-ben két összeesküvés is szerveződött. Az elsőt Viska valamint Buja és Bonyha (az [[erdély]]i [[Gyula (méltóság)|Gyula]] két fia, [[Sarolt fejedelemasszony]] unokaöccsei) vezették. Céljuk [[Vazul]] fiainak az országba való visszahívása volt. Árulás folytán lelepleződtek, az összeesküvőket Péter kivégeztette vagy megvakítottamegvakítatta. A második összeesküvést az Aba Sámuel királyt eláruló és meggyilkoltató,majd Péterrel összevesző [[Szent Gellért|Gellért]] [[Csanádi Püspökség|csanádi püspök]] vezette, ő is az oroszországi száműzetésben élő Vazul fiaknak, [[I. András magyar király|Andrásnak]] (későbbi I. András-Szent Endre magyar király) és [[Levente (herceg)|Levente hercegnek]] ajánlotta fel a magyar trónt. A hercegek elfogadták a felkérést és [[1046]]-ban haza indultak. Egy évvel korábban a [[Békés vármegye]]i Vata nemzetségfő vezetésével nagy kiterjedésű lázadás kezdődött Péter uralma ellen. András és Levente [[Abaújvár]]ra érkezésekor az elégedetlenkedő nép azt kérte tőlük, engedjék meg, hadd éljen a nép pogány módra, hadd ölhessék meg a papokat, dönthessék romba a templomokat, vethessék el a keresztény hitet – írja a későbbi elfogult (14. századi) krónika, mivel egykorú forrás nem számol be részletesen az eseményekről. A hercegek elfogadták a követeléseket a Péterrel szembeni harcért cserébe. A Vazul fiak és Vata lázadása hamar elsöpörte Péter uralmát, 1045 őszére a [[Duna|Dunáig]] birtokba vették az országot. Az elfogultA Képes Krónika szerint a pogányok feldúlták a templomokat, megölték a papokat. 1045 szeptember 24-én a hercegek elé menő [[Szent Gellért|Gellért püspök]]öt is elfogták és a [[Gellért-hegy|róla elnevezett hegyről]] letaszították, halálának oka a politikai ambíciók (Aba Sámuel király elárulása és megöletése) voltak. A nyugatra menekülő Pétert sikerült elfogni és megvakították, hogy az uralkodásra alkalmatlan legyen. 1045 végén Levente ismeretlen körülmények között meghalt és testvérét I. András néven királlyá koronázták. Eddig Andrásvolt érdeke Andrásnak a koronázásaVatával kötött szövetség. Koronázása után nyomban hozzákezdett a pogány mozgalom visszaszorításához.<ref name="Mitták:Ferenc:"> {{cite book |author= [[Mitták Ferenc]] |title= Képes magyar história. |publisher= TKK Debrecen |isbn= 978-963-596-629-5}} </ref>

Az elfogult A [[Képes krónika]] szerint: »''megparancsolta tehát az egész nemzetének fejvesztés terhe mellett, hogy hagyják el a pogány szokást, amit előbb engedélyezett nekik, térjenek vissza Krisztus igaz hitére, és mindenben ama törvény szerint éljenek, amelyre [[I. István magyar király|Szent István király]] oktatta őket.''«<ref>Képes Krónika – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, Budapest, ''Fordította és a szövegmagyarázatokat összeállította Geréb László''</ref>

A krónikák nem tudósítanak további eseményekről, a rend helyreállításáról. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Vata és követői 1045-1046 fordulóján téli szállásaikra vonultak vissza. 1046 tavaszára I. András pedig szigorú rendelkezései és katonasága segítségével sikerült elszigetelnie a veszélyes gócokat. A mozgalmat nem lehetett újjáéleszteni. Vata további élete ismeretlen, valószínűsíthető, hogy nyugalomban és megbecsült vezetőként a király tanácsadójaként halt meg a [[11. század]] közepe táján.

Az [[1061. évi székesfehérvári országgyűlés]]en sor került egy újabb nagy lázadásrapogánylázadásra, melyet nemvalószínűleg Vata fia János vezetett.