„I. András magyar király” változatai közötti eltérés

'''I. András''' - magyar alakváltozatban '''I. Endre(Szent Endre)''' - (1015 körül – 1060. december 5. előtt) [[Magyar Királyság|Magyarország]] [[Magyarország uralkodóinak listája|királya]] 1046 és 1060 között.<ref name="naptar">'''Naptártörténeti kislexikon''', összeállította Schalk Gyula, Fiesta-Saxum, 1999, {{ISBN|963-9084-50-6}}, 172. oldal</ref>

András 1046-ban tért vissza száműzetéséből a Magyar Királyságba, majd a pogányokkallázadókkal átmenetileg szövetséget kötve a [[Vata-féle lázadás]] során megdöntötték [[Péter magyar király|Péter király]] uralmát, és még ebben az évben megkoronázták. Uralkodása során megerősítette a kereszténységet az országban, és sikeresen lépett fel a [[Német-római Birodalom]]mal szembeni támadások ellen. Ugyan fiát, [[Salamon magyar király|Salamon]]t még élete során [[Ifjabb királyság|ifjabb királlyá]] koronáztatta, ám testvérének, [[I. Béla magyar király|Bélának]] trónra kerülését nem tudta megakadályozni. András nevéhez fűződik a [[Tihanyi apátság]] alapítása, és a [[Tihanyi alapítólevél]] is, amely az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemléknek számít.

Édesapja Vászoly ([[Vazul]]) volt, akit az állítólagos [[I. István magyar király|I. István]] ellen szervezett lázadása miatt megvakítottak, és fülébe forró ólmot öntöttek, hogy uralkodásra alkalmatlanná tegyék. Vazul Géza testvérének, Mihálynak volt a fia. Apját későbbi krónikások tévesen nevezték meg Szár Lászlóként, aki Vazul testvére volt. Édesanyja Tátony nembeli volt. Két testvéréről tesznek említést a források, bátyját [[Levente (herceg)|Leventének]], öccsét Bélának hívták.

Mindeközben [[Magyarország]]on Orseolo [[Péter magyar király|Péter]], hogy háláját kifejezze a német-római császárnak, Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel a császárnak, aki mindezt el is fogadta. A király emellett folytatta korábbi tevékenységét, melynek során a vezető vallási és világi tisztségeket főleg németeknek és olaszoknak adta. Ezek miatt már 1045-ben két lázadás is szerveződött ellene. Az egyik élén Viska (Viske), valamint Bolya (Buja) és Bonyha, az erdélyi Gyula főembere és két fia (így [[Sarolt fejedelemasszony|Sarolt]] unokaöccsei). Ezt az összeesküvést elárulták, résztvevőit kivégezték vagy megkínozták. A másik összeesküvést [[Szent Gellért|állítólag Gellért püspök]] szervezte, aki – csakúgy mint az első felkelés résztvevői - a Vazul-fiakat akarta visszahívni a magyar trónra. Gellért szavára a hercegek, Levente és András 1046-ban hazaindultak. Közben a békési [[Vata (törzsfő)|Vata]] is sereget szervezett, hogy a későbbi elfogult krónikák szerint a pogány vallást visszaállítsák Magyarországon, valójában az idegen elnyomás ellen. Az elégedetlenkedők és a két herceg 1046-ban Abaújváron találkoztak. A pogányokfelkelők előadták követeléseiket, engedjék a pogány hit gyakorlását, ölhessék meg a püspököket és papokat, rombolhassák le a templomokat és tisztelhessék a bálványokat. A hercegek beleegyeztek a követelésekbe, hiszen tudták, hogy az András apósától kapott csapat önmagában nem elég Péter elűzésére. A pogánysággallázadókkal kiegészült sereg hamar elsöpörte Péter uralmát, 1046 őszére már a Dunáig bírták az országot. A kibontakozó felkelést nevezik a krónikák [[Vata-féle lázadás]]nak. Az ősiőskeresztény vallás követői azonban mindeközben igyekeztek a kereszténységet eltüntetnivisszaalakítani, híveit pedig elpusztítani, ennek esett áldozatul - az Aba Sámuel királyt eláruló és meggyilkoltató - Gellért püspök is, akit [[1046]]. szeptember 24-én gyilkoltak meg.<ref>[http://www.magyarzenetortenet.hu/do/doak03.html Szent Gellért püspök nagy legendája]</ref> Péter újra a németek felé fordult, és a nyugati határon már gyülekeztek is a csapatok. Pétert háromnapi küzdelem után elfogták és az egyik forrás szerint megölték, másik szerint csak uralkodásra alkalmatlanná tették, megvakították.

Miután trónra került, hozzálátott a pogányságfelkelés tulzásainak felszámolásához, erélyesen lépett fel a nép körében a keresztény vallás ellenzőivel szemben. 1047-ben a katolikus szertartásrend szerint megkoronáztatta magát - a [[Monomakhosz-korona|Monomakhosz-koronát]] [[IX. Kónsztantinosz bizánci császár]] küldte neki<ref>[http://www.academia.edu/14119809/A_Monomakhos-korona_%C3%A9s_I._Andr%C3%A1s_koron%C3%A1z%C3%A1sa Lados Tamás: A Monomakhos-korona és I. András koronázása]</ref> - és megerősítette a kereszténységet, ismét Szent István rendelkezései szerint irányította a népét. Királlyá avatásával az ősi örökösödési rend – senioratus vagy successio gradualis – is visszaállt. 1047 elejére az ország egysége helyreállt, a királyi haderő az előkelők egységes támogatásával erőfölénybe került. A lázadók által legyilkolt papok pótlására Franciaországból érkeztek hittérítők. Ebben közrejátszhatott András felesége is, akinek egyik lánytestvére a francia király felesége volt. A belső rend helyreállítása után András első dolga a németekkel való békekeresés volt. Ennek érdekében már 1047-ben követeket küldött [[III. Henrik német-római császár|III. Henrikhez]] és kész volt területeket átengedni, valamint adót fizetni, de a hűbérességet nem vállalta. A béketárgyalások ekkor abbamaradtak, a német-római uralkodó figyelmét az itáliai területek kötötték le.

A vesztes Henrikkel 1053-ban kezdődtek újra a béketárgyalások – a németek jelentős pénzt és területeket követeltek –, de a német belviszályok miatt megszakadt az egyezkedés. 1056-ban meghalt III. Henrik és hatéves fia, [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] került a trónra. Új alapokon indultak újra a béketárgyalások; 1058-ban fejeződtek be. A morvamezei békében a német-római császár sem anyagi, sem területi igényeket nem támasztott, a magyarok hűbéresi viszonya pedig nem merült fel. A béke megpecsételése érdekében András fiát, [[Salamon magyar király|Salamont]] és Henrik nővérét, [[Sváb Judit magyar királyné|Juditot]] eljegyezték egymással. Az eljegyzés előtt András királlyá koronáztatta (1057-ben) fiát, Salamont. Andrást katolikusnak (egyetemesnek) nevezték, mert a római katolikus, ortodox és őskeresztény felekezetet is támogatta, fiai is az Ószövetségből kapták neveiket és szentként tisztelték.Ő volt Szent Endre. Fontos tanácsadója volt a székely-fehér hun származású őskeresztény Vata a felkelés vezetője.