„Rendfokozat” változatai közötti eltérés

* Vállszalagra varrott jelzés (tiszteseknél)

* Paroli <ref>[http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/p-q-F0CB5/paroli-F0CDD/ Arcanum ADATBÁZIS KFT.]</ref>

* Kar-rendfokozati-jelzés (posztóköpenyen)

 

Az őrmesterhez hasonlatosan vált rendfokozattá egy korábbi állandó megbízatás. A század zászlójának, a lovasságnál kornétájának őrzése a zászlótartó, a kornétás feladata volt. Miután őt táborozáskor egyre gyakrabban bevonta a hadnagy a kiképzés feladatába, állandósult legalsó tiszti rendfokozatként a zászlós, valamint a kornétás fogalom. Az idők folyamán a hadseregek méretének növekedésével az őrmesterekhez hasonlatosan a törzszászlósi és a főtörzszászlósi rendfokozatok is megjelentek, a zászlósi csoport pedig a tiszti és a tiszthelyettesi rendfokozat közé csúszott le. A franciáknál és a befolyási övezetükbe tartozó hadseregeknél hasonló lett az adjutáns, a segédtiszt. Ő eredetileg a parancsnok mellé beosztott alacsonyabb rendfokozatú tiszt, aki szervezési, ellenőrzési és adminisztratív feladatokat lát el. Beosztásból a zászlósi csoport rendfokozatává vált.

 

A századoknál a kiképzés a kapitány mellé beosztott hadnagy feladata volt, a francia lieutenant és a német Leutnant egyaránt a "helyettes" értelemben vett latin ''locumtenens'' (helytartó: locus - hely, tenere - tart) szóra vezethető vissza. A hadnagyoknál is megjelent a finomodás, a rangidős ''főhadnagy'' és az egyes hadseregeknél bevezetett sub-lieutenant – ''alhadnagy'' – rendfokozatok megjelenésével.

 

A gyalog- és lovaskompánia élén álló személy rendfokozati megnevezése magyarul egységesen ''kapitány'' volt, míg a német megkülönböztette a Hauptmann és Rittmeister szóalakkal. A magyar ''százados'' ugyancsak későbbi nyelvi képződmény.

 

Az ezred belrendjéért és a kiképzéséért felelős tiszt megnevezése főstrázsamester volt, és csak a [[18. század]] közepétől kezdték őt magyarul őrnagynak nevezni. Mindkét megnevezésben az egykori alapfeladat őrződött meg: a strázsa, azaz az őrség felállításának, vezénylésének és ellenőrzésének feladata. A külföldi hadseregeknél a latin major – nagy – szóból származtatják a megnevezését.

A többi rendfokozatnál még átfedés volt a beosztás és a rang között. Mivel az ezredparancsnok jogai egy részét távollétében átruházhatta, megjelent az ezredeknél a helyettes vagy vezénylő ezredes. Ha az ezredparancsnok az alakulatánál tartózkodott, akkor is igénybe vett segítséget parancsnoki jogköre gyakorlásakor. Ezt nevezték korabeli szóhasználattal viceóbesternek, és ez vált az alezredesi rendfokozattá.