„Abszolút hallás” változatai közötti eltérés

Pszichikailag és funkcionálisan, egy abszolútan halló egyén hallórendszere semmilyen mérhető különbséget nem mutat egy abszolút hallással nem rendelkező személyétől<ref>Sergeant, D. (1969). "Experimental investigation of absolute pitch". Journal of Research in Music Education (Journal of Research in Music Education), 17(1), 135–143. doi:10.2307/3344200. http://jstor.org/stable/3344200.</ref> Sőt, az abszolút hallás egyáltalán nem különleges fülek kérdése, ez egy különleges képességet tükröz, hogy elemezzünk [[frekvencia]]-információkat, valószínűleg magasabb szintű [[agy]]kérgi feldolgozást bevonva.<ref>Gregersen, P. K. (1998). "Instant Recognition: The Genetics of Pitch Perception". American Journal of Human Genetics, 62(2), 221–223. doi:10.1086/301734. [[PMID:9463341|PMID 9463341]]</ref>

Az abszolút hallás közvetlenül hasonló lehet ahhoz, mint mikor [[szín]]eket, jelenségeket ([[nyelvjárás]]) vagy érzékszervi ingereket ismerünk fel. Mint ahogy a legtöbb ember megtanulja, hogy felismerje és megnevezze a [[kék]] színt az [[elektromágnes (fizika)|elektromágneses]] sugárzás frekvenciája alapján, amit [[fény]]ként ismerünk, így lehetséges, hogy azok, akik a nevükkel egy időben ismerték meg a zenei hangokat korai életszakaszukban, nagy valószínűséggel képesek lesznek beazonosítani például a C hangot.<ref name="Takeuchi1993">Takeuchi, A. H. & Hulse, S. H. (1993). "Absolute pitch". Psychological Bulletin, 113(2), 345–361. doi:10.1037/0033-2909.113.2.345. [[PMID:8451339|PMID 8451339]].</ref>

Az abszolút hallás ezen kívül összefüggésbe hozható bizonyos génekkel, valószínűleg egy autoszomálisan domináns [[genetika]]i jellemző,<ref>Profita, J. & Bidder, T. G. (1988). "Perfect pitch". American Journal of Medical Genetics, 29(4), 763–771. doi:10.1002/ajmg.1320290405. [[PMID:3400722|PMID 3400722]].</ref><ref>Baharloo, S., Johnston, P. A., Service, S. K., Gitschier, J. & Freimer, N. B. (1998). "Absolute pitch: An approach for identification of genetic and nongenetic components". American Journal of Human Genetics, 62(2), 224–231. doi:10.1086/301704. [[PMID:9463312|PMID 9463312]].</ref> ami lehet, hogy semmiben sem több egy átlagos emberi befogadóképességnél, aminek a megnyilvánulása erősen függ az előzetes zenei tudás szintjétől és típusától, amit egy adott kultúrában tapasztalhatunk.

Az abszolút hallás egy olyan képesség, mely során felismerjük a [[hangmagasság]]i fokozatokat, és elméletben kategorizáljuk a hangokat a felismert osztályok alapján<ref>Rakowski, A. (1993). "Categorical perception in absolute pitch". Archives of Acoustics Quarterly, 18, 515–523.</ref> A hangmagassági fokozat egy hangi minőség, ami visszatér azon hangok között, amik megosztják a kapcsolatot egy oktáv között. Míg a zenei hangmagassági kategóriák esetében a határ minden emberi kultúrában változó, az [[oktáv]]ok összefüggésének felismerése természetes jellemzője az emlősök hallórendszerének<ref>Morest, D. K. (1965). "The laminar structure of the medial geniculate body of the cat". Journal of Anatomy, 99, 143–160. [[PMID:14245341|PMID 14245341]].</ref><ref>Cetas, J. S., Price, R. O., Crowe, J. J., Velenovsky, D.S., & McMullen, N.T. (2003). "Dendritic orientation and laminar architecture in the rabbit auditory thalamus". The Journal of Comparative Neurology, 458(3), 307–317. doi:10.1002/cne.10595. [[PMID:12619083|PMID 12619083]].</ref><ref>Imig, T. J., & Morel, A. (1985). "Tonotopic organization in ventral nucleus of medial geniculate body in the cat". Journal of Neurophysiology, 53(1), 309–340. [[PMID:3973661|PMID 3973661]].</ref><ref>Cetas, J. S., Velenovsky, D. S., Price, R. O., Sinex, D. G., & McMullen, N. T. (2001). "Frequency organization and cellular lamination in the medial geniculate body of the rabbit". Hearing Research, 155(1-2), 113–123. doi:10.1016/S0378-5955(01)00257-X</ref><ref>Wright, A. A., Rivera, J. J., Hulse, S. H., Shyan, M., & Neiworth, J. J. (2000). "Music perception and octave generalization in rhesus monkeys". Journal of Experimental Psychology General, 129(3), 291–307. doi:10.1037/0096-3445.129.3.291. [[PMID:11006902|PMID 11006902]]</ref><ref>Braun, M., & Chaloupka, V. (2005). "Carbamazepine induced pitch shift and octave space representation". Hearing Research, 210(1-2), 85–92. doi:10.1016/j.heares.2005.05.015. [[PMID:16181754|PMID 16181754]].</ref> Ennek megfelelően az abszolút hallás nem annak a képessége, hogy megállapítjuk a hangmagasság értékét egy hangmagasság által kiváltott frekvencia kiterjedéséből (30–5000 Hz),<ref name=Takeuchi1993/> hanem hogy képesek vagyunk felismerni a hangmagassági fokozat kategóriáját a hangmagassági fokozat kiterjedése alapján.

Egy abszolút halló egyén hallása tipikusan nem élesebb, mint egy normál hallóé<ref>Fujisaki, W., & Kashino, M. (2002). "The basic hearing abilities of absolute pitch possessors". Acoustic Science and Technology, 23, 77–83. doi:10.1250/ast.23.77</ref> A képesség nem függ egy kifinomult képességtől, hogy észleljük és elkülönítsük a [[hang]]i frekvenciák árnyalatait,<ref>Oakes, W. F. (1955). "An experimental study of pitch naming and pitch discrimination reactions". Journal of Genetic Psychology, 86(2), 237–259. [[PMID:13263528|PMID 13263528]]</ref> de képesnek kell lenni észlelni és kategorizálni a szubjektív, perceptuális minőséget, amit általában „chroma”-nak nevezünk<ref>Bachem, A. (1937). "Various types of absolute pitch". Journal of the Acoustical Society of America, 9(2), 146–151. doi:10.1121/1.1915919</ref> A két feladat – azonosítás (hangmagasság felismerése és megnevezése), valamint a megkülönböztetés (változások észlelése vagy különbségek a [[rezgés]] irányában) – különböző agyi mechanizmusok eredménye<ref>Tervaniemi, M., Alho, K., Paavilainen, P., Sams, M., & Näätänen, R. (1993). "Absolute pitch and event-related brain potentials". Music Perception, 10, 305–316.</ref>

Az abszolút hallás képességét úgy tűnik, hogy befolyásolja a kulturális zenei háttér, különösen a C-dúr temperált skála megismerése. A legtöbb abszolút halló, akit ezzel kapcsolatban vizsgáltak, a C-dúr skála hangjait sokkal megbízhatóbban, és a BH hang kivételével sokkal gyorsabban azonosították, mint az öt „fekete billentyűs” hangot,<ref>Miyazaki, K. (1990). "The speed of musical pitch identification by absolute-pitch possessors". Music Perceptio, 8, 177–188.</ref> ami megfelel ezen hangok magasabb szintű előfordulásának a hétköznapi zenei élményekben. Egy Dutch-tanulmány szintén demonstrálta a C-dúr skála hangjainak gyakori használatával való elfogultságot a hétköznapi beszédben, különösen [[szótag]]ok hangsúlyozásánál<ref>Braun, M. (2002). "Absolute pitch in emphasized speech". Acoustical Society of America: Acoustics Research Letters Online, 3, 77–82. doi:10.1121/1.1472336</ref>

Az abszolút hallás nem előfeltétele egy képzett zenei előadásnak, vagy zeneműnek. Habár azok a zenészek, akik rendelkeznek a képességgel jobban teljesíthetnek bizonyos feladatoknál, mint például egyhallás másikutáni hangnembe való átíráskottázás,<ref>Dooley, K., & Deutsch, D. (2010). "Absolute pitch correlates with high performance on musical dictation". Journal of the Acoustical Society of America. doi:10.1121/1.3458848</ref> jelenleg még nem létezik olyan teszt, mely átfogóan és tárgyilagosan képes mérni az abszolút hallás képességének hatását zenészekre.

A történelmi feljegyzések megbízhatatlansága miatt gyakran lehetetlen eldönteni, hogy mely figyelemre méltó zenésznek volt abszolút hallása. Mivel a képesség ritkaságnak számít az európai zenei kultúrában<ref>Deutsch, D., &Deutsch, D (2006). "The enigma of absolute pitch". Acoustics Today, 2(1), 11–19. doi:10.1002/ajmg.a.31596. [[PMID:17163519|PMID 17163519]],</ref> nehéz meghatározni azon zenészeket, akik birtokolhatták a képességet. A [[barokk]] és a [[Klasszicizmus|klasszikus]] kor zenészei közül egyedül [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]]nál bizonyítható be, hogy már 3 éves korában rendelkezett a képességgel<ref>Deutsch, D. (2006). "The Enigma of Absolute Pitch.". Acoustics Today, 2, 11–18.</ref> A tudósok csak [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]]nél gyanítják, hogy rendelkezett vele, mivel leveleinek egyes szemelvényei erre utalnak. A [[19. század]] óta egyre elterjedtebbé vált az abszolút hallás előfordulásának feljegyzése, felismerve a képességet a jelenkori zenészekben, úgy, mint [[Camille Saint-Saëns]] és [[John Philip Sousa]].

Sok zenész rendelkezik relatív hallással, ami tanulható képesség. Gyakorlással lehetségessé válik, hogy meghallgatva egy ismert [[hangmagasság]]ot (egy síp vagy egy hangvilla által előidézve) stabil és megbízható megállapításra jussunk azáltal, hogy a hallott hangot összehasonlítjuk a tárolt [[Emlékezet|memória]] tónusos pályáinak előzőleg hallott hangjaival.<ref>Brady, P. T. (1970). "Fixed-scale mechanism of absolute pitch". Journal of the Acoustical Society of America, 48(4), 883–887. doi:10.1121/1.1912227. [[PMID:5480385|PMID 5480385]]</ref>

Az abszolút hallással rendelkező zenészek olykor olyan nehézségeket tapasztalhatnak, amelyek más zenészek számára nem léteznek. Mivel az abszolút hallók képesek felismerni, ha egy zeneművet átírnak az eredeti hangmagasságából, vagy ha nem a hangmagasságszámára egymegszokott nemhangolással szabályosmegszólaltatott frekvencia által letthangokat előállítvahallgat (akárlegyen az hamis, vagy leszállítottpl. régizenei hangolás), az abszolút hallással rendelkező zenész fizikálisan és morálisan is levertté válhat, ilyen hangokat érzékelvén, mivel ezeket rossznak hisziérzékeli. Egy abszolút halló szinténegyes használzenei olyanfeladatoknál abszolút- stratégiákatmivel feladatokhozsem a megszólaltatáshoz, amelyeketsem sokkala hatékonyabbanlejegyzéshez lehetneesetleg végheznem vinniérzi relatívfeltétlen stratégiákkal,szükségességét mintaz példáuladott átírászene mástonális értelmezésének - könnyen vét az [[Kromatikus hangsor|enharmónia]] terén hibákat - különösen [[Hangnem#A transzpon.C3.A1l.C3.A1s .C3.A9s hat.C3.A1sa|transzponálás]] hangnembeesetén.<ref>Miyazaki, K. (1993). "Absolute pitch as an inability: Identification of musical intervals in a tonal context". Music Perception, 11, 55–72.</ref>