„I. Gergely pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Egy élet vége: https://www.facebook.com/Dohanytemplom/videos/1449950488446790/ |
|||
86. sor:
A nagyszerű pápa utolsó éveiben gyakran elhatalmasodott a borúlátás, és betegsége is egyre nagyobb erővel támadt szervezete ellen. Végül [[604]]. [[március 12.|március 12-én]] meghalt. Még aznap felravatalozták, és eltemették a Szent Péter-bazilikában. Földi maradványainak tiszteletét megtiltotta, kiközösítést helyezve kilátásba.<ref>A kereszténység krónikája, Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub 1998, Budapest, {{ISBN|963-548-817-3}}, 95. oldal</ref> Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze a bazilika körül, és az emberek egyöntetű felkiáltása miatt azonnal szentté avatták Gergelyt. A nagy pápa hamvait a krónikák szerint [[V. Pál pápa]] átvitette [[V. Kelemen pápa|V. Kelemen]] kápolnájába. A legendák szerint Gergely néhány ereklyéjét [[826]]-ban a [[franciaország]]i Soissus-ba vitték.
A művészet kedvelt témája volt a középkor leghatalmasabb pápája. Leggyakrabban teljes pápai öltözékben ábrázolták a [[tiara|tiarával]] és a kettős kereszttel. Rendszerint fehér galamb is megjelent Gergely közvetlen közelében egy legenda kapcsán, amelyet egyik íródeákja, Péter diakónus jegyzett fel az utókornak. Eszerint egyik nap, amikor az egyházfő Ezékiel könyvének magyarázatát diktálta, hirtelen fellebbent a függöny fehér fátyla, és egy fehér galamb szállt le Gergely fejére. Úgy tűnt, mintha a galamb tanácsot mondott volna a pápának. Egy másik legenda [[Traianus római császár|Traianus császárral]] köti őt össze. Eszerint Nagy Szent Gergely pápa bánkódott azon, hogy Traianus – akit kiváló császárnak tartottak – pogányként halt meg, és így nem kerülhetett a mennyországba, ezért imáival kieszközölte Istennél, hogy egy órára támadjon föl. Amikor ez megtörtént, ő, mint pap beszélt vele egy óra hosszat, meggyőzte a kereszténység szépségéről, megkeresztelte, majd Traianus boldogan halt meg újra, és így már nem a pokolba, hanem a mennybe került.
Személyében a középkor legolvasottabb teológusa is sírba szállt. A már említett ''Magna Moralia'' és ''Liber pastoralis curae'' mellett híres ''Dialógusok'' című műve is, amelyben apró illusztrációk is megjelennek. Mivel 604. március 12-én temették el Rómában, a 8. századtól kezdve ezen a napon ünnepelték. Ez a nap azonban a nagyböjtbe esik, ezért emléknapját 1969-ben szeptember 3-ára helyezték, arra a napra, amikor püspökké szentelték.
| |||