„Geyer Stefi” változatai közötti eltérés

a
Hivatkozás Paul Sacherre
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a (Hivatkozás Paul Sacherre)
[[Klasszicizmus|Klasszikus]] és [[Romantika|romantikus]] művek előadásával tűnt ki. [[1907]] májusától közeli kapcsolatban volt [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], Bartók viszonzatlan szerelmét idézi meg a ''[[Bartók: Két arckép]]'' című zenekari mű, valamint a Geyer Stefinek dedikált ''[[Bartók: I. hegedűverseny|posztumusz hegedűverseny]]'', az I. vonósnégyes és a 14 Bagatell két műve (“Ma mie qui danse”, “Elle est morte...”). A Geyer Stefi-motívum (d-fisz-a-cisz) egészen az 1939-es évekig ''[[Bartók: Divertimento|Divertimentóig]]'' kíséri Bartók zenéjét. Levélváltásuk fontos zenetörténeti dokumentum, barátságuk 1929-től követhető újra nyomon. 1908-ban a svájci Othmar Schoeck zeneszerző is szerelemre lobbant iránta, vonzalmának több Stefinek dedikált mű lett gyümölcse: a D-dúr hegedűszonáta op. 16, az Albumblatt, az 1910-1912 között keletkezett B-dúr hegedűverseny “quasi una fantasia”. Ez utóbbit, Bartók hegedűversenyével ellenben (melyet először 1958-ban, halála után mutattak be először Bázelben a Bartók-Fesztivál keretében Hans-Heinz Schneeberger hegedűművész közreműködésével) Stefi számtalanszor játszotta a művet nyilvánosság előtt is, 1947-ben pedig lemezre vette a Tonhalle Zenekarával Volkmar Andreae vezénylete alatt.
 
[[1911]]-től [[1919]]-ig [[Bécs]]ben élt, dr. Edwin Otto Sigismund Jung bécsi ügyvédhez ment férjhez. 1920-ban, miután Jung 1918 novemberében az influenzajárványban meghalt, [[Walter Schulthess]] svájci zeneszerző, zongorista, koncertügynök felesége lett. [[Zürich]]ben telepedett le, ahol mint [[Svájc]] egyik legkiválóbb hegedűművészét tartották számon. 1921-ben született meg egyetlen lánya Rosmarin Jaggi-Schulthess, szintén hegedűművész és a Zürichi Opera második hegedűszólamának tagja. Férjével, ki rendszeres zongorakísérője volt, intenzív turnékon vettek részt Európa számos országában, 1924-ben amerikai koncertkörútra indult. [[1934]]-től a Zürichi Konzervatórium koncertszakának hegedűtanára lett; 1941-től 1945-ig vezette az általa alapított Geyer Stefi-Kvartettet: további tagjai Rudolf Baumgartner (második hegedű), a későbbi Lucerne Festival Strings vezetője, Ottavio Corti (brácsa) és Eric Guignard (cselló). Szintén [[1941]]-ben férjével közösen megalapította a [[Collegium Musicum Zürich]] zenekarát, melynek vezénylésére [[Paul Sachert]] kérték fel. Geyer Stefi az együttes első koncertmestere volt egészen haláláig.
 
Geyer Stefi különleges kapcsolatokat ápolt Norvégiával, ahol először 1910-ben jelent meg. Majd 20 évig járt vissza, sokszor akár féléves koncertkörutak miatt, minek során bejárta az országot déltől északig. Hatalmas népszerűségnek örvendett, néhol akár 3000 ember hallgatta játékát, koncertjeit sok ízben többször is meg kellett ismételnie.