[[Olaszország történelme|Itália]] területét '''[[Ókori Róma|Róma]]''' felemelkedése előtt számos különböző nép lakta. Az [[indoeurópaiak|indoeurópai]] bevándorlás előtt honos népekhez tartoztak északon a [[ligurok]], valamint [[Szardínia (sziget)|Szardínia]] ([[szárdok]]), [[Korzika]] és [[Szicília]] őslakói. A [[vaskor]] kezdetén ([[i. e. 2. évezred]]–[[i. e. 1. évezred|1. évezred]] fordulója) megjelentek az indoeurópai nyelvet beszélő [[italikus nyelvek|italikus]] törzsek. A [[latinok]] és a velük rokon népcsoportok a [[Tevere|Tiberistől]] délre (Róma, Alba Longa, Praeneste stb.) telepedtek le, az oscus-umber népek pedig Közép- és Dél-Itáliát foglalták el. Ugyanebben az időszakban települtek meg az Itáliai-félsziget északi részén a szintén indoeurópai [[illírek]] és [[venétek]]. A legjelentősebb itáliai [[civilizáció]]t azonban az ismeretlen eredetű [[etruszkok]] és a gyarmatosító [[Ókori Görögország|görögök]] hozták létre. Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek Itália középső és északi területein, a görög gyarmatosítás pedig Dél-Itália és Kelet-[[Szicília]] területére terjedt ki ([[Nápoly|Neapolis]], [[Taranto|Tarentum]], [[Siracusa|Szürakuszai]] stb.).
