Wikipédia

„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
10 915 szerkesztés
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
10 915 szerkesztés
stilisztika
9. sor:
A front és a hátország összeomlása 1918 októberében következett be. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a [[padovai fegyverszünet]]et, amely azonban nem tartalmazott [[Magyarország]]ra vonatkozó katonai és területi rendelkezéseket. [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] miniszterelnök Magyarország [[Ausztria|Ausztriától]] való függetlenségét kihangsúlyozandó magyar részről külön fegyverszünetet kötött, az ország déli és keleti határait rögzítő [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenciót]], melynek folytán a [[szerbek]], a [[románok]], majd az egyezményben nem említett [[csehek]] Magyarország területének nagy részén bevezették a saját közigazgatásukat.<ref name="rubicon">{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_november_13_a_belgradi_fegyverszunet_megkotese|title=1918. november 13. A belgrádi fegyverszünet megkötése.|publisher=''Rubiconline történelmi magazin''|accessdate=2014-01-13}}</ref>
 
Az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus rendszer és az azt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] képtelen volt feltartóztatni az antant túlerejét. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. A [[Párizs környéki békeszerződések]] (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó [[Trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]) a [[második világháború]] kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségei és az egyes politikai erők felelőssége mindmáig történésziközéleti- és közéleti viták tárgyáttörténészviták képeziktárgya.<ref>A magyarországi történettudományban legalább két vélemény létezik: [http://mult-kor.hu/20120405_karolyinak_felelossege_van_a_trianoni_hatarok_kialakulasaban ''Károlyinak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában.''] Múlt-kor történelmi portál, 2012. április 5. (Hozzáférés ideje: 2013. június 2.); {{cite journal |author=Ormos Mária |title= Károlyi Mihály – a bűnbak |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |year=2008 |volume= 9. szám |pages= 18–22. o. |url=http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140116105927/http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archivedate= 2014-01-16}}</ref>
 
== Magyar belpolitika a háború előtt ==
178. sor:
A közgondolkodással ellentétben nem a második világháború után merült fel először a háborút kirobbantó körök és a háborús bűnösök felelősségre vonásának a szándéka. Ismeretes, hogy az első világháború után egyes török politikusok, hadvezérek és értelmiségiek ellen nemzetközi pereket kezdeményeztek.<ref>Klaus-Detlev: ''Türkei.'' Grothusen.</ref>
 
Az [[antant]] háborús [[Propaganda|propagandájának]] fontos részét képezte a központi hatalmak által elkövetett vélt vagy valós atrocitások felemlegetése (annak ellenére, hogy lényeges elvi és morális különbség húzódott az első és a második világháború hadvezetése között). Ilyen háborús propagandának számított például [[Belgium]] németek általi „megerőszakolása”, mely a semleges országok támogátását akarta megnyerni.{{refhely|Wachtell|65. o.}} Bár a németekénél csekélyebb számban, de több esetben kapott sajtónyilvánosságot az osztrák–magyar alakulatok kivégzéseinek említése (elsősorban az 19215-ben megszállt Szerbiában).{{refhely|Pollmann 2009}} Ezzel szemben az osztrák–magyar propaganda középpontjábana az oroszcári hadsereg által elkövetett atrocitásokatrocitásokkal álltakfoglalkozott; többek között az ausztriai zsidó újságok foglalkoztaktárgyalták az oroszok erőszakos galíciai viselkedésévelviselkedését.<ref name ="rozenblit">[https://books.google.com/books?id=7CVl3obLidUC&pg=PA48 Marsha Rozenblit. (2004) ''Reconstructing a National Identity: The Jews of Habsburg Austria during World War I.'' New York: Oxford University Press]</ref>
 
A háborús bűnösök 1920-ban összeállított névsorában [[Szakáts Gábor]] volt az egyetlen magyar; a lángszóró feltalálásáért Franciaország akarta nemzetközi törvényszék elé állítani. Németország azonban vonakodott kiadni bárkit is a listáról; az ügy iránt a franciák sem mutattak túl nagy érdeklődést, így jogi értelemben a magyar mérnök nem tekinthető háborús bűnösnek.<ref>[http://www.nol.hu/archivum/archiv-461218 ''Nem háborús bűnös a lángszóró feltalálója''], [[Népszabadság]]</ref> Nincsenek arra utaló dokumentumok, hogy a feltaláló ügyében bírósági tárgyalást tartottak vagy ítéletet hoztak volna. Amennyiben francia törvényszék elé állt volna, valószínűleg 7–8 évig terjedő börtönbüntetés várt volna rá.<ref>[http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/nem_kell_rehabilitalni_szakats_gabor_makoi_feltalalot/2025523/ ''Nem kell rehabilitálni Szakáts Gábort'']</ref>
188. sor:
1927-ben a [[Hadtörténelmi Levéltár]] munkatársai megpróbálták felbecsülni a történelmi Magyarország háborús emberveszteségét. E szerint a számadatok a következőképpen alakultak: az 5,5 millió hadköteles személyből {{szám|3581000}} katona vonult be (ugyanakkor nem mindegyikük vett részt harci tevékenységben). A fenti számból {{szám|524000}} épségben hazatért, {{szám|833000}} fogságba esett. {{szám|1492000}} katona sebesült meg és {{szám|530965}} személy halt hősi halált. A háború végén 15 hadosztály maradt harcképes, melyeket Károlyi Mihály kormánya nem tartott tovább fegyverben.<ref>''Komáromi Lapok'' 48. évf. 41. sz., 1927. április 5.</ref> Más források szerint 660&nbsp;821 fő halt meg.<ref>[https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/haboruvalsag/nagy_haboru.pdf Nagy Háború - KSH {{PDF}}]</ref> További veszteséget okoztak a katonaságot és a civil lakosságot egyaránt sújtó [[spanyolnátha]]- és [[tífusz]]járványok és az éhínség. Bár osztrák és magyar városokat több esetben értek olasz légitámadások, ezek a kor technológiája miatt kevés kárral jártak.{{refhely|Csonkaréti|74–76. o.}}
 
Magyarország első világháborús veszteséglistájának szomorú részét képezték a magyar [[Hadifogság|hadifoglyok]] tíz- és százezrei, akik nem minden esetben megoldott élelmezési és egészségügyi feltételekkel és időnként ellenséges érzületű államhatalommal néztek szembe. A szerb fogságba esett, majd Szerbián és Albánián végigvonultatott magyar hadifoglyok vesztesége nem volt elhanyagolható, emellett még az Oroszországban tartózkodó magyar katonák voltak nehéz helyzetben, akik részint a közlekedési vonalak szétzilálódása és a polgárháborús helyzet, részben a bolsevik kormány magatartása miatt nem térhettek haza a fogságból.<ref>Gyóni Gábor: [http://www.russtudies.hu/Aindex.php?menu=86&dir=&lang=h ''A cári család kivégzésének magyar vonatkozásai.'']</ref> A szovjet-orosz kormány – válaszul az 1920-as népbiztos-perekre – magyar hadifogoly tiszteket vett őrizetbe, és csak a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]]ot működtető személyek [[Szovjet–magyar fogolycsere-akció|szabadon bocsátásárét cserébe]] engedélyezte hazatérésüket.{{refhely|Kolontári|64–69. o.}}
 
=== Területi következmények ===
[[Fájl:Ethnographic map of hungary 1910 by teleki carte rouge.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök, földrajztudós híres '''"vörös térkép"'''-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. <br /> A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.<ref>[{{MEK|02100/02185/html/868.html}} Magyarország a XX. században – A kartográfia története]</ref><ref>[http://www.ng.hu/Civilizacio/2004/02/Teleki_Pal_egy_ellentmondasos_eletut ''Teleki Pál – egy ellentmondásos életút'']</ref> {{legend|#CC0000|[[Magyarok]]}}{{legend|#FF9900|[[Németek]]}}{{legend|#99CC33|[[Szlovákok]]}}{{legend|#336633|[[Ruszinok]]}}{{legend|#CC99CC|[[Románok]]}}{{legend|#3366CC|[[Horvátok]]}}
]]
A trianoni békediktátum következtében [[Erdély]], a [[Partium]] és a [[Temesköz]] keleti fele Romániához került. {{szám|103093|km²}}, a Magyar Királyság 31,78%-a lett Románia része, nagyobb terület, mint a megmaradt Magyarország. Románia további területekre is igényt tartott, a [[Tiszántúl]]on katonai közigazgatást vezetett be, a megszálló román csapatokatcsapatok csak 1920 márciusában vonvavonultak ki Magyarország tiszántúli területeiről. Horvátország, Szlavónia, a [[Szerémség]], a [[Bánság]] nyugati része, [[Bácska]], a [[Drávaköz]], a [[Muraköz]] és a [[Muravidék]] Szerbiához került. A megerősödő délszláv állam azonban a [[belgrádi egyezmény (1918)]] során szerb megszállás alá került [[Baranya vármegye]] egészére is igényt formált, így alakult meg 1921-ben a tiszavirág-életű [[Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság]].<ref>Szűts Emil: ''Az elmerült sziget. A Baranyai Szerb–Magyar Köztársaság.'' Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 1991. 93. o. {{ISBN|963 7272 42 9}}</ref> Északon a főleg [[ruszinok]] által lakott [[Kárpátalja]], a főként [[szlovákok]] lakta [[Felvidék]] és a szinte csak magyarok lakta [[Csallóköz]], együttesen mintegy {{szám|61633|km²}} [[Csehszlovákia]] része lett. Egy nyugati területsáv [[Burgenland]] néven Ausztria része lett;. [[Fiume]] városát Olaszország szerezte meg, kisebb szepességi és Árva megyei területek Lengyelországhoz kerültek.
 
A békeszerződés eredményeképp a {{szám|325411|km²}} összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország Horvátország nélküli területe {{szám|282870|km²}}-ről {{szám|92963|km²}}-re csökkent), lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még {{szám|20886487}} fős ország lakossága {{szám|7615117}} főre esett vissza. A korabeli magyar közvélekedést jól tükrözte [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] nyilatkozata: ''„Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. A mi esetünk nem Elzász-Lotharingia esete. A miénk Lengyelország esete. Németország lemondhatott egy tartománytól, de mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk.”''{{refhely|Bethlen|249. o.}}
206. sor:
Az első világháború következményeként Magyarország nemzetközileg elszigetelődött, négy szomszédja közül egyedül Ausztriával nem voltak nagyobb ellentétei.<ref>A revíziós politika és a magyar területi követelések jól ismertek. Kevéssé feldolgozott ellenben, hogy egyes osztrák politikai körök a két világháború között határrevíziót akartak, vagyis Sopron Ausztriához csatolását tervezték. Lásd: Gecsényi Lajos: Osztrák területrevízió Magyarországgal szemben? In: ''História'' 34 (2012) 5–6. sz. 19. o.</ref> A háborút követően [[Csehszlovákia]], [[Jugoszlávia]] és a [[Román Királyság]] részvételével megalakult a [[kisantant]], amelynek legfőbb célja a Párizs környéki békék rendszerének fenntartása volt. A kifejezés maga egy magyar újságírótól ered, aki „apró antant”-nak nevezte a szövetséget.<ref>{{cite web |url=http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=13842 |title=90 éve alakult meg a Kisantant |date=2011-06-07 |author= |accessdate=2014-1-12}}</ref>
 
A Magyarországot gazdasági és diplomáciai szempontból isegyaránt elszigetelő [[kisantant]] többször gyakorolt katonai-politikai nyomást Magyarországra: először [[IV. Károly visszatérési kísérletei]]kor (mely a [[Habsburg-ház]] visszatérésével fenyegetett) rendelt el a kisantant mozgósítást. 1928-ban a szentgotthárdi fegyverszállítási botrány miatt a kisantant a sajtón és a Népszövetségen keresztül támadta a magyar politikát. 1934-ben a magyar–jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött, mivel a [[Marseille]]-ben [[I. Sándor jugoszláv király]] és [[Louis Barthou|Barthou]] francia külügyminiszter megölésével végződött merénylettel Magyarországot gyanúsították. A merénylet megszakította a magyar–jugoszláv közeledést és hozzájárult Magyarország külpolitikai mozgáskörének beszűküléséhez.{{refhely|Bencsik|135. o.}}
 
=== Belpolitikai következmények ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Királyság_az_első_világháborúban”