Bessenyei nem annyiranemcsak azzal, amit írt, hanem inkábbazzal azzalis, ahogyan írt, igen nagy hatással volt irodalmunk újjászületésére. Buzdító szavaival, sőt, példaadásával munkára serkentette mindazokat, akik a nemzeti szellem süllyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, és szintén sokat művelődéstörténeti tekintetben is. Minden lojalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodás szabad eszméit senki nála bátrabban és nyíltabban nem hirdette. Ez arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom újjáteremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképpen Voltaire lebegett szemei előtt, akinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenhol meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről volt szó, tudott önálló is lenni. Így a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg [[ókor]]i témákat kell drámában feldolgozni, nemigen tartotta meg, és tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyául.
[[1945]] óta, színdarabjai közül csak ''A filozófust'' mutatták be. [[1971]]-ben főiskolai vizsgaelőadáson [[Nagy András László]]; [[2011]]-ben, a [[Katona József Színház (Budapest)|Budapesti Katona József Színház]]ban [[Gothár Péter]] rendezte.
