„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékítés |
|||
42. sor:
A berni vonal, noha sikerült megkörnyékezni a [[Népszövetség]] egykori magyar pénzügyi megbízottját, az amerikai [[Royall Tyler]]t, mégis csak esetlegesen működött.
[[Isztambul]]ban [[1943]]. elején lényegében szintén sikertelenül kísérletezett [[Frey András]], a [[Magyar Nemzet]] tudósítója, [[Vály Ferenc]] jogászprofesszor és [[Veress László]] külügyminisztériumi segédtitkár is. Sikertelenül, mert nem találkozhattak felelős brit, vagy amerikai követségi alkalmazottakkal. A brit külügyminisztérium 1942 őszén még mindhárom csatornának a casablancai hivatalos brit álláspontot közölte.<ref>''„Magyarország mindaddig, amíg a szövetségesek ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kíméletre.”'' Lásd: ''Háború és 49 év béke'' 1994/1., 4. o.</ref> Magyarország számára tehát nem maradt más választás, a háborúból való kilépési szándékát kellett valahogy kifejeznie úgy, hogy a nyugati szövetségesek felé nem vállal harcot, az országba érkező brit–amerikai csapatok előtt hajlandó letenni a fegyvert, de mindezt a németek tudtán kívül. A három török követ azonban találkozott [[Pálóczi
[[1943]]. [[február 19.|február 19-én]] Kállay a képviselőház külügyi bizottságának kifejti, hogy ''„[...] a keleten folyó háború súlypontja a Balkánra fog átterelődni, és angol-amerikai csapatok partraszállása várható.”'' Március elején már maga Kállay küldte Stockholmba a külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetőjét, [[Szegedy-Maszák Aladár]]t. A politikus a kormány nevében nyilatkozott, hogy angol–amerikai, vagy lengyel csapatok érkezése esetén Magyarország nem tanúsítana ellenállást, viszont ''„makacsul fog küzdeni szovjet, román vagy jugoszláv erők ellen”''.<ref>1939-ben több tízezer lengyel katona jutott ki Magyarországon keresztül nyugatra. Lásd ''Háború és 49 év béke'' 1994/1, 4. o. Utólag kissé visszásnak tűnhet a lengyel csapatok megemlítése. Később, másfél év múlva azonban már a jugoszlávok felé enyhült a magyar politikai hozzáállás.</ref>
|