„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
kékítés
42. sor:
A berni vonal, noha sikerült megkörnyékezni a [[Népszövetség]] egykori magyar pénzügyi megbízottját, az amerikai [[Royall Tyler]]t, mégis csak esetlegesen működött.
 
[[Isztambul]]ban [[1943]]. elején lényegében szintén sikertelenül kísérletezett [[Frey András]], a [[Magyar Nemzet]] tudósítója, [[Vály Ferenc]] jogászprofesszor és [[Veress László]] külügyminisztériumi segédtitkár is. Sikertelenül, mert nem találkozhattak felelős brit, vagy amerikai követségi alkalmazottakkal. A brit külügyminisztérium 1942 őszén még mindhárom csatornának a casablancai hivatalos brit álláspontot közölte.<ref>''„Magyarország mindaddig, amíg a szövetségesek ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kíméletre.”'' Lásd: ''Háború és 49 év béke'' 1994/1., 4. o.</ref> Magyarország számára tehát nem maradt más választás, a háborúból való kilépési szándékát kellett valahogy kifejeznie úgy, hogy a nyugati szövetségesek felé nem vállal harcot, az országba érkező brit–amerikai csapatok előtt hajlandó letenni a fegyvert, de mindezt a németek tudtán kívül. A három török követ azonban találkozott [[Pálóczi- Horváth György|Pálóczi- Horváth Györggyel]] is, aki a német érdekeltségű területeken működő SOE-csapatok isztambuli magyar referense volt. A vele való titkolt kapcsolatfelvételre utazott ki [[február 7.|február 7-én]] [[Szent-Györgyi Albert]] orvosprofesszor is.<ref>Ekkorra már a [[2. magyar hadsereg]] elveszett. A felbomlott kötelékeket a [[Don]] mögötti 100-150 km-re felállt új védvonalaknál szedték össze, még március elején is érkeztek be magyar katonák. Az alakulatot áprilisban Magyarországra szállították és április 30-án a hds.pk-ság beszüntette működését.</ref> Noha nem volt a kiutazó delegátus tagja, mégis küldetéséről Kállay miniszterelnök és a polgári ellenzék is tudott (a szoc.dem. párt is). Ekkorra változott meg a brit külpolitika is, immár nem zárkóztak el mereven a német érdekeltségű kisebb országok kapcsolatfelvételétől (a nyári eseményekről ld. lejjebb). Szent-Györgyi kapcsolatot tudott teremteni az isztambuli brit megbízottakkal és eljuttatott egy memorandumot is az ankarai amerikai követnek. Beszámolt az ország kül- és belpolitikai helyzetéről, a haderő állapotáról és a tisztikar németekhez való hozzáállásáról, illetve személycserék lehetőségét is szükségesnek látta, végül felajánlotta magát, mint lehetséges miniszterelnök-jelölt a kiugrást követő új kormányban. A kormányalakítást azonban a liberális demokrata ellenzék nevében ajánlotta fel, ami noha segítette is az enyhülést, de meg is zavarta a szövetségeseket: Bethlent és körét nem számították a liberális demokratákhoz.<ref>Szent-Györgyi a német megszálláskor illegalitásba vonult. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.</ref>
 
[[1943]]. [[február 19.|február 19-én]] Kállay a képviselőház külügyi bizottságának kifejti, hogy ''„[...] a keleten folyó háború súlypontja a Balkánra fog átterelődni, és angol-amerikai csapatok partraszállása várható.”'' Március elején már maga Kállay küldte Stockholmba a külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetőjét, [[Szegedy-Maszák Aladár]]t. A politikus a kormány nevében nyilatkozott, hogy angol–amerikai, vagy lengyel csapatok érkezése esetén Magyarország nem tanúsítana ellenállást, viszont ''„makacsul fog küzdeni szovjet, román vagy jugoszláv erők ellen”''.<ref>1939-ben több tízezer lengyel katona jutott ki Magyarországon keresztül nyugatra. Lásd ''Háború és 49 év béke'' 1994/1, 4. o. Utólag kissé visszásnak tűnhet a lengyel csapatok megemlítése. Később, másfél év múlva azonban már a jugoszlávok felé enyhült a magyar politikai hozzáállás.</ref>