„T–64” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Jelneleg gyártott modernizált változatok: - javítás |
Jelentős bővítés a t-64.de és btvt.info alapján. |
||
20. sor:
| hatótávolság = 500 <br />700 kiegészítő tüzelőnyag tartályokkal
}}
A
Nem exportálták, csak a Szovjetunióban volt hadrendben, elsősorban az első-vonalbeli harckocsi hadosztályoknál állt rendszerben. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után Oroszország és Ukrajna hadseregeinél maradt rendszerben, akkor Oroszország mintegy 4000 db, Ukrajna körülbelül 2000 db T–64-gyel rendelkezett. További ezres nagyságrendű mennyiségben található szolgálatból kivont, modernizálásra, átépítésre vagy szétbontásra váró T–64-es harckcsoi a Harkivi Harckocsijavító Üzemben.
==Típusváltozatok==▼
== Kialakítása<ref>http://btvt.info/3attackdefensemobility/432armor_eng.htm</ref><ref name=":0">http://www.t-64.de/varianten.htm</ref> ==
A jármű a T-54 tervezőjének, Alexander A. Morozov vezetésével a [[Harkov|harkivi]] [[Harkivi Gépipari Tervezőiroda|Morozov tervezőirodában]] (HKBM). Mivel a T-54-55-62 harkocsisorozat fejlesztési potenciálját kimerítették egy alapjaiban új járművet akartak tervezni. A fejlesztés több lépcsőben történt, számos protoípus tapasztalatait használták fel. Az '''Objekt 430''' (1951-58) a T-55nél alacsonyabb kivitelű, elöl ékszerűen letört páncélzattal és az eddigiekhez képest alacsony kivitelű 4TD, diesel, kétütemű, turbófeltöltős ellen-üzemű boxermotorral rendelkezett.
[[Fájl:Object 430 in Patriot park.jpg|balra|bélyegkép|Object 430, a korai T-64-re is jellemző homlokpáncéllal]]
Az '''Object 432''' (1959-1962) már [[D-68|115 mm-es D-68]] löveggel készült amihez egy komplex hidroelektromos töltőt terveztek. Ez a toronygyűrű alatt körben lelógatott 26 db L alakú tárolókból állt, amiket az ágyú alatt lévő kar a lövegig emelt, majd egy lánc-mechanizmus a lövegbe tolta az osztott lőszert, melynek harci feje az L alján volt, hüvelye pedig függőlegesen. A boxermotort is tovább fejlesztették és a kisméretű és relative könnyű [[5TDF]] motor immáron 700 lőerős teljesítményt nyújtott. A jármű páncélzatát is jelentősen módosították, mivel az új alumíniumgörgős futómű 35 tonnánál nehezebb tankot nem bírt volna el. Az autómata töltőnek és a motornak köszönhetően a jármű 76mm-el alacsonyabb lett és a torony mérete is csökkent, jelentös tömeget (2 t) megtakarítva.
[[Fájl:5TDF engine in the T-64BV engine compartment (1).jpg|bélyegkép|5TDF motor]]
A jármű jellegzetessége, amit az azt követő járművek ([[T–72|T-72]], [[T–80|T-80]], [[T–90|T-90]]) is megörököltek: A vezető két oldalán található nagy üzemanyagtartályok, amik színén fokozzák a védettséget (10 cm diesel 1 cm acélnak megfelelő védelmet ad kumulatív töltetek ellen). A kétszemélyes, zsúfolt ezért kényelmetlen torony, az elégő-hüvelyes osztott lőszerrel működő löveg, ami viszont találat esetén szinte biztosan a harckocsi szétvető robbanást okoz. A kisméretű, de viszonylag gyengén páncélozott lövegpajzs és a relatíve jól védett, periszkóp-prizmán keresztül kilátó optikai rendszer. A rendkívül drágán karbantartható és meghibásodásra hajlamos komplex tűzvezető- és töltőrendszer.
'''T-64 (1966):''' első széria páncélzata igen masszív, a torony 50-60 cm vastag öntött páncéljába pedig 325-224 mm vastag alumínium betét került, csökkentve a tömeget. Mivel az alumínium körülbelül 2,7x könnyebb az acélnál, de relatíve jó tenziós szilárdsággal rendelkezik nagyjából 10% súlymegtakarítást értek el azonos védettség mellett. A torony 400 mm acél tömegének megfelelő keresztmetszeten 420 mm kinetikus és 450 mm kumulatív lövedékek elleni relatív védelmet ért el. A test főpáncélja is komplex, a 80 mm vastag külső és 20 mm-es belső, 68°-ban döntött páncél lemezek között két összesen 105 mm vastag üvegszálas poliuretán került. Ezzel a jármű frontális védettsége megközelítőleg kinetikus lövedékkel szemben 400 mm, a kumulatív fegyverek ellen 500 mm vastag függőleges hengerelt acélpáncéllal egyenértékű védelemmel rendelkezett. Azonban fontos kiemelni, hogy a lövegpajzs, a vezető búvónyílása előtti rész, és a jármű elejének alsó 30%-a, az oldalsó és hátsó részek lényegileg a T-62 védettségét tartotta meg. 1285 készült e verzióból 1969-ig.
Mivel a jármű megbízhatósága csapnivaló volt [[1968]]–[[1969]]-ben többféle módosított T–64-gyel végeztek teszteket. Kipróbálták a harckocsit a V–45 típusú [[Dízelmotor|dízelmotorral]], a [[Harkov|harkovi]] Morozov Tervezőirodában kifejlesztett új hűtőberendezéssel, valamint más példányokat a V–45 dízelmotorral, azonban a teknő rendszeresen megrepedt, ellenben ez alapján készült el a T-72 motortere. Változtattak tehát a motor turbófeltöltőjén és a töltő elektronikai részein, az összehasonlító tesztek a változtatásokkal a T–64 megbízhatóságának javulását mutatták.
[[Fájl:Т-64. Энергодар (cropped).jpg|bélyegkép|T-64A, már egyszerűsített homlokpáncéllal.]]
'''T-64A:''' Még el sem készült az első T-64 máris továbbfejlesztették azt a szovjet vegyipar eredményei szerint és az új 125 mm űrméretű ágyút felhasználva. A '''T-64A''' teknőpáncéljában a poliuretán vastagságát 14 cm-re növelték, a belső lemezét 40-re. A torony vastagsága 450-470 mm-re csökkent, mert a lényegesen vékonyabb alumínium rétgebe kerámia betétek kerültek. Természetesen itt nem a "hétköznapi" kerámia csempékre kell gondolni, hanem mesterségesen előállított a (Zafírral rokon) korund kristályokból álló golyóra, amelyek 95%-os vegytisztasággal hatalmas nyomáson és hőmérsékleten lettek növesztve. A golyókat úgy helyezték el több sorban, hogy minden behatoló lövedék legalább két golyón haladjon át, Ezzel a jármű védettsége a torony esetében 10%-al (kumulatív töltetek ellen 500 mm-re) nőtt, miközben a jármű tömege csak 2 tonnával nőtt. Ezzel a T-64A és az abból létrehozott T-80 (de a T80-U nem!) máig az egyetlen harckocsi-család amiben a '''védelmet ténylegesen kerámia-betétek adják'''.
[[Fájl:T-64 UDS.jpg|bélyegkép|T-64 múzeumban]]
A jármű tűzvezetéséről a TPD-2-49 optikai távcső (egyben [[sztereoszkopikus távmérő]]) és a TPN-1-49-23 éjszakai fénysokszorozós optika gonsolkodott a 2E26 giroszkópikus stabilizátor segítségével, amely lényegesen pontosabb volt, mint a T-62 és T-55 stabilizátora. A pontos célzást az analóg tűzvezető számítógép segítette, a töltőbe immár csak 25 lőszer fért. A T-72-vel szemben nagy előnye a T64-A járműnek, hogy a parancsnoki kupolára szerelt 12,7mm-es légvédelmi gépágyú távvezérléssel irányítható a stabilizált PZU-5 optikán keresztül.
A T-64 gyártásában két évvel később néhány változtatást eszközöltek, Egyszerűbb lett a torony öntvénye, a testről elhagyták a frontpáncél ék alakú levágásait , bár ez minimálisan növelte a jármű tömegét a gyártást olcsóbbá és gyorsabbá tette, ezzel a jármű bizonyos szögekből fotózva megkülönböztethetetlen lett a korai T-72-től.
'''T-64B:''' A járművet továbbfejlesztették, bár többféle motort teszteltek eredetileg a javított jármű is 5TDF motorral készült, majd utólag került be az 1000 lóerős 6TDF. A jármű tűzvezetése jelentősen javult a 1V517 ballisztikai kalkulátor, amit adatokkal a 1G21 lasertávmérős irányzótávcső és a 1B11 keresztszél-értékelő látott el. A jármű e rendszerrel tudta a lövegcsőből indítani a [[AT-8|9M112 "Kobra"]] félautomata parancsközlő rádió-távirányítású páncéltörő rakétát. A jármű csak 1250 géppuskalőszert és 28 lövedéket szállított, cserében 8 rakétát hordozott.
[[Fájl:Т-64БВ 1.jpg|bélyegkép|T-64BV]]
Némileg egyszerűsített kivitelű változat a T-64B1, amely nem rendelkezik rakétavezérlővel, de a lőszerkészlete 37 db (ebből 25 a töltőautomatikában) 125 mm-es gránát és 2000 géppuskalőszer volt. A T-64BV az összes átalakított 6TDF motorral, az új optikákkal és számítógéppel, valamint Kontakt-1 robbanó-reaktív páncélzattal ellátott jármű megnevezése. A megközelítőleg 12000 T-64 közel fele B kivitelben készült
▲==Típusváltozatok<ref name=":0" />==
T-64 (1966): 115 mm-es löveggel, alumínium betétes toronnyal. Kis számban (1968) készült 125 mm-es ágyúval is.
T-64K: parancsnoki változat. (A és B alapon is készült)
T-64A: Kerámia páncélzatú, némileg egyszerűsített kivitelű test-páncélzatú jármű, 125 mm-es löveggel és új tűzvezetéssel.
T-64B: Jelentősen fejlesztett tűzvezető-rendszerű jármű, erősebb motorral, AT-8 rakétával.
T-64B1: Anyagi okokból egyszerűsített kivitelű B, rakétaindítás lehetősége nélkül.
T-64BV: T-64B szintre felhozott járművek, ERA pótpáncéllal.
==Speciális járművek==
35 ⟶ 69 sor:
== Jelenleg gyártott modernizált változatok ==
*[[Fájl:T-64 tanks of the Ukrainian Army.jpg|bélyegkép|T-64 Bulat]][[T–64BM Bulat]] – A T–64 modernizált, átépített változata. A harckocsik átépítése során jelentkezett tömegnövekedést (42,5-ről 45 t-ra nőtt az össztömeg) erősebb motor beépítésével kompenzálták. Az eredetileg a T–64-hez gyártott 700 LE-s 5TDF dízelmotornak elkészítették a megnövelt teljesítményű változatát. A T–64BM-be így a 13600 cm³-es 850 LE-s 5TDFM motort építették be. (A tervekben szó volt arról is, hogy a még nagyobb teljesítményű, 1000 LE-s 6TD motorokat építenék be a további modernizálás során.) A harckocsi a KBA–3 125 mm-es harckocsiágyút kapta az eredeti 2A46M–1 típus helyett. Ezt a löveget 1998-ban fejlesztették ki a pakisztáni harckocsi-üzlet miatt.<ref>A Pakisztánnak eladott – 1997–1999 között leszállított – 300 db. ukrán T-80UD harckocsik miatt kiéleződött orosz-ukrán feszültségek nyomán az orosz fél beszüntette az orosz beszállítást, így az egyetlen ki nem váltott lényeges alkatrész, a harckocsiágyú szállítását, megakadályozandó az ukrán üzletet. Ukrajna ezek után döntött saját harckocsiágyú kifejlesztése mellett, és 1998-ban Harkivban megkezdték a lövegek gyártását. A lövegnek létezik egy 120 mm-es változata is KBA–2 jelzéssel.</ref> A harckocsiágyú lövegcsöve az ágyú kiszerelése nélkül, tábori körülmények között is cserélhető.
* [[BMPV–64]] – nehéz páncélozott szállító harcjármű
[[Fájl:Ukrainian armored column attack into Donetsk on August 4, 2014 (2).jpg|bélyegkép|A doni harcok során megsemmisült T-64, 2014.]]
== Jegyzetek ==
| |||