„Lovagrend” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
== Egyházi lovagrendek ==
Az egyházi lovagrendek (latinul religio militaris) elsősorban nemesekből álló quasi szerzetes intézmény, mely szerzetesi jellege miatt különbözött a késő középkori, legtöbbször királyi kezdeményezésből született és udvarhoz kötött lovagi rendtől. Tagjai az evangéliumi tanácsokra tettek fogadalmat. Feladatuk betegápolás, zarándokok fegyveres védelme, és a kereszténység ellenségeivel szemben katonai beavatkozás. Egy eredeti lovagrend teljes jogú lovagokból, káplánokból, szolgáló testvérekből, nővérekből és testvérületi tagokból áll. A kommendatúrákba, baleárdokba és provinciákba szervezett lovagrend legfőbb vezetője a nagymester. A kereszténység határterületein (Palesztina, Szíria, Ibériai-félsziget, Keleti-tenger térsége) kiépített várrendszerük a gyors katonai beavatkozás lehetőségét is biztosította. A lovagrend őstípusa a [[Templomosok|Templomos Lovagrend]], ehhez hasonlóan szerveződött a [[Máltai Lovagrend|Jeruzsálemi Szent János Lovagrend]], a [[Szent Sír Lovagrend|Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend]], a [[Német Lovagrend]], a [[Szent Lázár Lovagrend]], a magyar alapítású [[Szent István Lovagrend (stefaniták)]] és az 1979-ben alapított [[Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo|Templomos Lovagrend – Krisztus szegény Lovagjainak Rendje]]. A [[Keresztes háborúk|keresztes hadjáratok]] idején (11-12. sz.) a lovagrendek a szentföldi zarándokutak védelmére, az [[iszlám]] elleni harc céljából jöttek létre. Tagjai [[Szerzetesrend#Fogadalom|szerzetesi fogadalmat]] tettek. E
== Világi lovagrendek ==
|