"Termodinamika az abszolút nulla fok közelében" rész átfogalmazása. Az előző szerkesztésekkor hozzáadott információk az "Abszolút nulla fok" szócikkhez az angol nyelvű változat lefordításából származnak.
Az ideális kristály olyan tökéletesen szabályos rácsú [[egykristály]], amely nem tartalmaz szennyezéseket, hiányokat vagy más kristályhibát. A tökéletes kristály olyan, amelyben a belső rácsszerkezet minden irányba kiterjed, megszakítás nélkül, a struktúra minden rácseleme a megfelelő helyen van, függetlenül attól, hogy egy atomról vagy éppen molekuláról van szó. Ilyen kristályok nem fordulnak elő a gyakorlatban, mert a tökéletlenségek befagyasztják az anyagot.
[[Walther Hermann Nernst]] megfogalmazása szerint az abszolút tiszta kristályos anyagok entrópiája 0 K hőmérsékleten zérus. Olyan abszolút tiszta kristályos anyag, amelyre a Nernst megfogalmazása érvényes lenne, a természetben nem fordul elő, tehátvagyis nulla entrópiájú anyag nem létezhet. Az entrópia [[határérték]]<nowiki/>ét a harmadik főtétel pontosított megfogalmazása ([[Max Planck]]) a következőképpen rögzíti: a termodinamikai rendszerek entrópiája véges pozitív érték felé, az entrópia hőmérséklet szerinti [[derivált]]<nowiki/>ja pedig a zéró felé tart, amikor a rendszer hőmérséklete az abszolút nulla érték felé közelít.
Nernst később egy újabb megfogalmazásban hozta nyilvánosságraújrafogalmazta posztulátumát, mely szerint az abszolút nulla hőmérséklet tetszőlegesen megközelíthető, de nem érhető el. EEz a kijelentés a harmadik főtétel előbbi megfogalmazásának következménye: mivel az abszolút nullához közeli hőmérsékleten az anyagok [[fajhő]]<nowiki/>je nagyon kicsi, igen kis hőmennyiség is a hőmérséklet jelentős megváltozásához vezet. Bármilyen módonBárhogyan is valósítjuk meg a hűtést, a lehűtendő test valamilyen fokú visszamelegedése elkerülhetetlen. A folyamat megismétlésével a hőmérséklet tovább csökkenthető, tehát végső soron az abszolút nulla hőmérséklet elvileg tetszőleges pontossággal aszimptotikusan megközelíthető, de nem érhető el.
