„Kápolnai Pauer István” változatai közötti eltérés

Gimnáziumi tanulmányait [[Pest (történelmi település)|Pest]]en kezdte el, de tizenöt éves korában, 1848-ban belépett a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] [[1848–18491848–49-es honvédsereg|honvédseregébe]]. Tüzér közvitézként harcolta végig a függetlenségi küzdelmek tizenhét csatáját, két ízben sebesült meg a harctéren. Fiatal kora miatt tiszti rangot háborús érdemei ellenére sem kapott, de 1849-ben tizedessé léptették elő. A szabadságharc leverését követően besorozták az osztrák császári seregbe, de a harctéri sebesülései okozta krónikus panaszok miatt hamarosan szabadságolták. 1850-től 1854-ig a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|pesti József Ipartanodában]] folytatott mérnöki tanulmányokat, majd 1854-ben behívták katonai szolgálattételre a császári hadsereg 37. gyalogezredébe. Hadnagyi rangban harcolt az 1859-es [[szárd–francia–osztrák háború]]ban, részt vett a [[turbigói csata|turbigói]], a [[magentai csata|magentai]] és a [[solferinói csata|solferinói ütközetekben]]. 1860-ban kilépett az osztrák seregből, s csatlakozott [[Giuseppe Garibaldi]] dzsidás testőrségéhez mint hadnagy (később főhadnagy). [[Nápoly]] 1860. szeptemberi elfoglalását követően századosi rangban harcolt a főiskolai hallgatókból toborzott 1. zuáv zászlóaljjal az olasz egység oldalán, alakulatával sikeresen biztosította a [[Volturno]] folyónál kialakított hídfőállást. 1862-től vadász századosként teljesített szolgálatot az olasz kormányt támogató [[Magyar Légió]] soraiban, időközben az [[Acqui Terme]]-i tiszti iskolában, majd a [[Cuneo|cuneói]] hadi akadémián tartott hadtudományi előadásokat.