„Ón” változatai közötti eltérés

Az '''ón''' egy [[kémiai elem]], [[vegyjel]]e '''Sn''', ami a [[latin nyelv|latin]] ''stannum'' szóból származik, nyelvújításkori neve ''ónany''.<ref name=kfki>{{cite web| url = http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html| title = A magyar kémiai szaknyelv kialakulása| accessdate= 2010-12-03| author = Szőkefalvi-Nagy Zoltán| coauthors = Szabadváry Ferenc| year = 1972| work = A kémia története Magyarországon| publisher = Akadémiai Kiadó}}</ref> [[Rendszám (kémia)|Rendszáma]] 50. Szobahőmérsékleten [[ezüst]][[fehér]] színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém. Az áramot közepesen vezeti, nem mérgező. Több [[allotrópia|allotróp módosulata]] is létezik. 13,2&nbsp;°C alatt az [[atomrács]]os, [[gyémántrács]]ú szürke ón, 13,2&nbsp;°C-tól 161&nbsp;°C-ig a fémes, négyzetes rácsú fehér ón, 161&nbsp;°C-tól [[olvadáspont]]jáig a [[rombos]] szerkezetű ón a stabil. Az átalakulás az allotróp módosulatok között spontán lassú, de beoltással felgyorsul, ez a jelenség az [[ónpestis]]. Olvadáspontja alacsony, 232&nbsp;°C. Forráspontja 2362232&nbsp;°C.