Szerkesztő:Molnár Tamás Endréd/próbalap

Huszár László népi fafaragó

Huszár László (Kaposvár, 1952. június 4. -) somogyi népi fafaragó művész

Tartalomjegyzék

1. Pályafutása
2. Somogyországi ízelítő
3. Balatonendrédről
4. Az alkotó művészetének tárgyai
5. A somogyi pásztorfaragásról
6. Őseink hagyatéka
7. Források

Pályafutása

A művész 1952. június 4-én született Kaposváron. Somogymeggyesen nevelkedett, ahol általános iskolai tanulmányait is folytatta, majd végezte. Gyermekkora (6 éves korától) óta foglalkozik fafaragással és a rovásírással. Szinte előbb megtanulta a rovásírást, mint a ma használt betűket. 1972-ben házasságkötése révén került Balatonendrédre, Siófokon elvégezte a szakiskolát és mentőszakápoló lett.  25 évig dolgozott a Siófoki Mentőállomáson. A 80-as években rendszeresen részt vett a somogyi fafaragó alkotótáborokban (Somogy Megyei Kulturális Központ szervezett táborok), így lett egyik alkotója Marcaliban a Berzsenyi Parkban egy gyermekjátszótérnek, illetve a csömendi erdészháznál egy hatszögletű filagóriának és kopjafának. Közeli barátságot ápolt a somogyi "Patkó betyár" dinasztia utolsó sarjával id. Tóth Mihállyal, a népművészet mesterével.

Rengeteg faragott alkotása: díszdobozok, fatálak, temetői kopjafák, hidak, harangláb, Árpád és felesége szobor (Fonyód), köztéri szobrok, míves puskatusok és egyéb faragott tárgyak nemcsak Magyarországon belül, hanem Európa egész területére és a világ számos országába eljutott (többek között Svájc, Németország, Ausztria, Írország, Olaszország, Amerikai Egyesült Államok). A balatonendrédi vertcsipke készítéséhez elengedhetetlen klöpliket (cérnaorsókat) folyamatosan biztosítja a csipkeverés hagyományát őrző helyi asszonyok számára.

2007-ben az alkotó és közösségért végzett munkáját Balatonendréd Önkormányzatának Képviselő testülete a "Balatonendrédért" kitüntető címmel ismerte el.

2011. évben a Balatonendréd Alapítvány kuratóriuma Balatonendréd hírnevének öregbítéséért, valamint kiemelkedő népi fafaragó munkásságának megbecsülése jeléül "Balatonendréd Díj" elismerésben részesítette. Számos oklevél birtokosa, mellyel elismerték önzetlen munkáját és tevékenységét.

Somogyországi ízelítő

Kitekintő a múltba, a gyökerek

Somogy megye (1892)

„Somogy megye 6.500 négyszögkilométernyi területével a legnagyobb, 330.000 főre menő lakosságával a legnépesebb, 300.000-nyi magyar népével a legmagyarabb, s földjének termékenységével és dúsan fölszerelt gazdaságával a leggazdagabb megyéi közé tartozik Magyarországnak.

És egyszersmind a legrégibb megyék közé. Helynevei közül igen sok az első Árpádok okleveleiben már említve, és nem egy van, a mely nevével a vezérek korabeli pogány időkre hivatkozik…. Egy erdőséges vármegye. Az egész területnek majdnem egy harmadát erdők borítják. Ma is példabeszédként járja, hogy nem az erdők vannak Somogyban, hanem Somogy van az erdőkben…. Somogy egy sokféle tekintetben érdekes föld, s ez érdekességek összességében vele kevés megye mérkőzhetik.

A legnagyobb, legnépesebb, legmagyarabb, legrégibb eredetű, történeti múltban leggazdagabb megyék egyike; várostalan, kőtelen, erdőséges és nagy termékenységű föld.”

Forrás: Baksay Sándor: Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képekben

Balatonendrédről

Dél-Dunántúl/Somogy megye/Balaton-medence/Balatonendréd A terület, ahol a művész él és tevékenykedik Somogy megye északi részén található Zamárdi szomszédságában. A település az elmúlt időszakban arról vált nevezetessé, hogy a balatonendrédi vert csipke immár hungarikum, illetve oktatása a helyi általános iskolában bevezetésre került. Emellett megyei és országos szintű találkozókra, bemutatókra is eljutnak bemutatni a csipkeverés tudományát a lányok, asszonyok. Emellett a faluban több igen tehetséges ember él, aki különböző kreatív tevékenységgel ápolja színes hagyományainkat. Közülük egyik legkiemelkedőbb Huszár László, aki gyermekkora óta foglalkozik fafaragással, illetve megmunkálással (a faanyag kiválasztásától az előkészítésén, megmunkáláson át a végső „lekezeléséig”, valamint az esztergályos munkákig).

Az alkotó művészetének tárgyai

A teljesség igénye nélkül:

-     kopjafák (hídelemek, harangtartók, kettőskeresztek)

-     szentek életének pillanatképei (vallási témájú, cselekményeket ábrázoló alkotások)

-     történelmi ábrázolások (Attila- és Árpád korabeli ábrázolások, csatajelenetek, szimbólumok)

-     pásztorfaragás (díszdobozok, evőeszközök, készletek, többféle használati tárgy)

-     rovásírás (betűk, hosszabb szövegek, történetek)

-     egyéb alkotások (puskatusok díszítése, tartóoszlopok díszítése, stb.)

Őseink hagyatéka

Huszár László alkotásainak jelentős része témájukat tekintve ősi "elemekkel" foglalkozik. A régmúlt idők szimbólumai, személyei, csatái, vagy éppen viseleteik bemutatása éppúgy központi témaként jelenik meg alkotásaiban, mint az ősmagyar rovásírás. Hogy mi a kapocs a három fő témakör között, úgymint a történelmi, őskori ábrázolások, a pásztorfaragás, illetve a szentképek között? Látszólag talán nem hordoz folytonosságot a három terület. Ám gondolatban végig kísérve népünk történelmi és szellemi életútját, mely Istennek hála egyre inkább a felszínre kerül a sok-sok félreinformálás, elhallgatás, tudatos elfordítás után, folytonosság fedezhető fel.

A törzsszövetség óta több, mint egy évezred telt el, mégis mindmáig tisztelet övezi a hazafias érzelmű magyarságon belül őseink nem mindennapi teljesítményét (törzsszövetség, vándorlás, összetartás, identitás). A kutatások és leletek immár cáfolhatatlanul bizonyítják egyedülálló írásbeliségünket, hadászati teljesítményünket, népművészetünket és hitünket. A szkíta múlt, a második bejövetel, a székely őstörténet, a rovásírás, a pásztorkodás időszakában némineműleg átalakult, de az ősi értékrendet híven tükröző motívumgazdagság, életmód, a világ rendjéhez való viszonyulás, az ősi egyistenhit („kereszténység előtti kereszténység”) folytonosságot mutat atekintetben, hogy a magyar valóban ősi és különleges nép, melynek egyik legkimagaslóbb megmutatkozása és bizonyítéka a népművészet. Az egyik legősibb alapanyagunk a fa, mely természetes, időt álló és egyszersmind szemet gyönyörködtetően szép.

A fentiek tükrében Huszár László értéket teremt, hagyományt őriz, lelket ápol és Istentől kapott tehetséggel egyedülállót alkot az egész világon.