Főmenü megnyitása

Módosítások

a
családja
Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, [[huszár]]tiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária [[nagyszeben]]i, gazdag [[szerbek|szerb]] polgárcsaládból származott.Rajta kívül még volt 2 gyermekük, Anna és István.
 
Tanulmányait a [[Pápa (település)|pápai]] [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] elemi iskolában kezdte meg, majd a [[csönge]]i evangélikus elemiben folytatta ([[1919]]–[[1923|23]]). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. [[1924]]-ben beiratkozott a szombathelyi [[Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium|Faludi Ferenc Reálgimnáziumba]]. Ekkoriban [[Pável Ágoston]] kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. [[1928]] júliusában a szombathelyi ''Hír'' közölte első novelláját ''(Egyszer régen...)'', ősszel pedig négy verse jelent meg az ''Erő''ben. Elküldte első verseit [[Osvát Ernő]]nek, a ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]'' szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. [[1929]]-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste [[Kosztolányi Dezső]]t a Logodi utcában, s [[Babits Mihály|Babits Mihállyal]] is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment [[Győr]]be, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. [[1931]]-től [[Sopron]]ban tanult, s itt érettségizett [[1932]] <nowiki/>júniusában,felesége itt szülte első gyermeküket,Brúnót. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a ''Hajnal'' címűt (amelyet Weöres [[1934]]-ben ''Cselédlányok'' címmel vett föl első kötetébe) a ''Nyugat'' 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (''Jajgatás'', ''Kicsinyesek''), majd [[1941]]-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.
 
Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. [[1933]] őszén [[Pécs]]re utazott, és beiratkozott az [[Erzsébet Tudományegyetem]] jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül [[filozófia]]-[[esztétika]] szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot [[Takáts Gyula|Takáts Gyulával]], [[Tatay Sándor (író)|Tatay Sándor]]ral és [[Fülep Lajos]] professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt [[Csorba Győző]]vel, a Budapesten élő [[Vas István (költő)|Vas István]]nal, [[Jékely Zoltán]]nal és a [[debrecen]]i [[Kiss Tamás (költő)|Kiss Tamással]] is. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló ''Öttorony'' című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél ''Új Magyar Líra'' c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató ''Korunk'' c. antológia. [[1935]]-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később [[Baumgarten-díj]]ban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, [[1937|’37]] elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a [[genova]]i kikötőben szállt hajóra, onnan [[Nápoly]]on keresztül [[Egyiptom]]ba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át [[Mumbai|Bombay]] következett; [[India]] után [[Srí Lanka|Ceylon]] érintésével eljutott [[Szingapúr]]ba, [[Manila|Manilába]] és [[Sanghaj]]ba is. Az egyetem elvégzését követően [[Halasy-Nagy József]] vezetésével írta meg doktori disszertációját ''(A vers születése)''. [[1939]]-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a ''Pannónia'' c. egyetemi lap.
1

szerkesztés