„Jégbor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: nemz. kat. |
→A jégbor történelme: lektorálandó, van mit "csipegetni", forrásolni, lexikonszöveggé tenni |
||
6. sor:
A leghíresebb jégborokat [[Németország]]ban, [[Kanada|Kanadában]] és [[Ausztria|Ausztriában]] állítják elő, de jégbor sok országban készül, beleértve [[Magyarország]]ot is. A világ legnagyobb jégbortermelője [[Kanada]], ahol a kiszámítható fagyos időjárás sokkal biztonságosabb termelési körülményeket tesz lehetővé.
== A jégbor
{{lektor}}
A fagyott szőlőből való borkészítés természetesen nem napjaink találmánya. Martial római kori író (i. sz. 40-103) már tudósított arról, hogy némely szőlősgazda szőlőjét novemberben fagyottan szüreteli. Nagyjából ugyanebben az időben írt [[Caius Plinius Caecilius|idősebb Plinius]] bizonyos szőlőfajtákról, melyeket korán sohasem szüretelnek le, csak később, miután a bogyók megfagytak.
Ezek után a tudósítások után azonban 1700 évnek kellett eltelnie, hogy az emberiség ismét hírt halljon a jégborról, mégpedig [[Németország]] borászai révén. [[Dromerscheinben]] (Bingen mellett) az [[1829]]-es évjáratú szőlőből az extrém hideg miatt néhány szőlősgazda a tőkéken hagyott valamennyi szőlőt hogy a madaraknak legyen mit csipegetni. A maradékot [[1830]]. február 11-én szüretelték le, és meglepetten tapasztalták hogy rendkívül édes, és különleges aromájú [[must]] készült a fagyott szőlőből. A 19. századból a német szakirodalom {{forrás}} még említést tesz az [[1846]]-os, [[1875]]-ös és [[1890-es évek]]ről is, amikor fagyott szőlőt szüreteltek a gazdák, és különleges minőségű természetes édes borokat készítettek.
Ezután már nem kellett olyan túl sokat várni.
| |||