„Pietro Aretino” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Nyelvtani javítás: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) Gyakoribb városok és államok, valamint ezekre emlékeztető személynevek javítása külön menetben. Káros kötőjelek ki, szükségesek be.
14. sor:
1522-ben a jámbor és szigorú erkölcsű [[VI. Hadrián pápa|VI.Hadrián]] került a pápai trónra. Ennek következtében Aretinónak Rómától messze kellett új mecénások után néznie. Szerencséjére már 1523-ban régi támogatója, Giulio de’Medici lett a pápa [[VII. Kelemen pápa|VII.Kelemen]] néven, s így Aretino is visszatért Rómába. Szerzőként első, valóban nagy sikerét 1525-ben aratta obszcén szonettjei (sonetti lussuriosi) kiadásával, melyeket [[Giulio Romanos]] rajzai nyomán Marcantonio Raimondi által készített rézmetszetekhez írt. Aretinót mindenekelőtt a pápa patronáltjának tartották. De az írásaival megsértett „áldozatok” részéről több ízben érte halálos fenyegetés, és 1525. júliusában Achille della Volta egy sikertelen merényletet is elkövetett ellene. Ezek után Aretino örökre elhagyta Rómát és Mantovába ment, ahol bekerült II. Federico Gonzaga és Giovanni de’Medici környezetébe. Innen 1527-ben költözött végleg Velencébe. Állítólag Gonzaga, hogy a testvére részére a kardinális választáson biztosítsa a pápa jóindulatát, merényletet tervezett Aretino ellen, s ezért kellett ennek menekülnie.
=== Velence ===
[[Fájl:TitianFirstAretinoPortrait.jpg|250px|bélyegkép|jobb|Tiziano első portréja AretinorólAretinóról]]
Itt gyorsan bejáratos lett a város legfelső köreibe és élvezte Andrea Gritti dózse pártfogását. A művészek közül barátságot kötött TizianovalTizianóval, [[Sebastiano del Piombo]]val és SansovinovalSansovinóval. A 16. század eleji Velencében ideálisak voltak a feltételek Aretino irodalmi tevékenysége számára. Művei és levelei gyorsan és széles körben terjedtek, melyek gúnyos hangvétele miatt belekeveredett a különböző köztársaságok és államok politikai ügyeibe, s kapcsolatba került mind a német-római császárral, mind a francia királlyal.
Ekkoriban már olyan hírnévre tett szert, hogy [[I. Ferenc francia király]] és [[V. Károly német-római császár]] is igyekezett ajándékokkal megszerezni a jóindulatát abban a reményben, hogy Aretino ennek fejében írásaival a lehető legnagyobb kárt okozza a politikai ellenfélnek. Aretino lényegében irodalmi szolgálatait mindig annak adta el, aki a legtöbbet fizette, „condottiere della penna”, azaz a „toll zsoldosa” lett. Életének ebben a korszakában már gazdag volt, nem vetette meg a világi örömöket sem, de nagyszámú ellensége mellett immár hízelgőinek száma is megnőtt. Írásai, melyek a hízelkedések, a célzott leleplezések, szidalmazások, bújtatott és nyílt fenyegetések – melyeket alkalmanként tettlegesség követett – keverékét képezték, egész Itáliában olvasottak voltak. 1535-től műveit a „Veritas odium parit” (Az igazság gyűlöletet kelt.) mottóval látta el. Velencében szívesen neveztette magát „Divus Petrus Aretinus, flagellum principum”-nak, vagyis az „Isteni Pietro Aretino, a fejedelmek ostorá”-nak.