„Juhász Gyula (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
70. sor:
Magyarok Asszonya.}}
== Kötetei ==▼
[[Fájl:Tomb of Gyula Juhász in Szeged.jpg|thumb|250px|jobbra|Juhász Gyula sírja a szegedi Belvárosi temetőben]]
=== Juhász Gyula emlékezete Erdélyben ===▼
Juhász Gyula [[Máramarossziget]]en kezdte tanári pályáját, majd [[Nagyvárad]]on, [[Makó]]n és [[Szakolca|Szakolcán]] tanított. Itt [[A Holnap]] szellemi vezére. Nagyváradi évei – a költői beérkezés holnapos esztendei – egy új író-költő nemzedék csapatának indulatos vitákat, irodalmi csatározásokat sem mellőző útra bocsátásával és elismertetésével korszakot teremtettek. [[Ady Endre|Ady]] barátja és harcostársaként él a köztudatban, [[1919]] után is számos [[erdély]]i lap közölte verseit, a konzervatív és haladó irodalmi irányzatok egyaránt számontartották, s főleg a [[Pásztortűz]], az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] és [[Vasárnap (folyóirat, 1921–1924)#Vasárnapi Újság|Vasárnapi Újság]] kínál hasznos adatokat a Juhász-filológia számára. Halálakor Nagyváradon kegyeletes cikkek búcsúztatják. "Juhász Gyula megölte magát" – jelenik meg egykori lapjában, a [[Nagyváradi Napló]]ban 1937. április 8-án a címoldalas nekrológ, s a [[Nagyvárad (napilap)|Nagyvárad]] és a ''Szabadság'' is méltatja egykori munkatársát. Az [[Erdélyi Helikon]]ban [[Kovács László (író)|Kovács László]], a [[Korunk]]ban [[Barta Lajos (író)|Barta Lajos]] emlékezik meg róla.▼
Az első kötet, mely terjedelmesebben és a szemtanú hitelével idézi emlékét, Nagy Andor ''Tavasz Váradon'' c. munkája (1939). Hasonló jellegű emlékezések születnek még [[Dutka Ákos]], az egykori nagyváradi sorstárs révén, későbbi könyve, ''A Holnap városa'' előzeteseként; vershelyzetek felelevenítéséről [[Tessitori Nóra]] írásában (''Egy szonett története'') vagy az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] kiadta Kovács László-kötetben (''Az irodalom útján'', 1940) olvashatunk, majd [[Tabéry Géza]] idéz Juhász-emlékeket a ''Szabadság''ban ("Furcsa úgy-e, Elvtárs..."), [[Antal Sándor]]nak címezve.▼
A megemlékezés egyik mozzanatára [[A Holnap]] városában [[1942]]-ben került sor. Tabéry kezdeményezésére Juhász Gyula egyik váradi lakhelyének utcáját, az egykori és később ismét Holdvilág utca néven ismert szőlős dombi kaptatót a költőről nevezik el, Szegedet, Juhász szülővárosát is megelőzve. Nagyvárad először hódolt az ''Anna-versek'' poétájának, akit ekkor a szintén nagyváradi költő-publicista [[Horváth Imre (költő)|Horváth Imre]] is felidéz ''Váradon volt a legboldogabb az Anna-versek költője'' c. írásában (Esti Lap, 1941. május 23.), egyébként Juhász régi csodálójaként, hiszen ugyancsak ő jegyezte már az [[Aradi Közlöny]] 1937. április 8-i számában a ''Juhász Gyula halálára'' című verset, amikor [[Radnóti Miklós]], [[József Attila]] és [[Emőd Tamás]] is szerzett költői nekrológot.▼
A Juhász-irodalom első nagyobb lélegzetű vállalkozása egy Tabéry-előszó (Pro memoria) és a helyi kiadás révén fűződik Nagyváradhoz: Magyar László ''Milyen volt szőkesége...'' c. könyve 1942-ben emlékezik a poétáról. Az irodalmi körökben érdeklődéssel fogadott munkát hozzászólások kísérik: 1942. március 21-én a ''Nagyvárad''ban Salgó Sándor, a váradi Esti Lapban [[Halmay Árpád]] újítja fel a költő emlékét, majd [[Jancsó Elemér]] ''Két diák Juhász Gyula sírjánál'' c. írása jelenik meg a Nagyváradban (1942. március 24.). Ebben az időszakban rendezik meg a Református Kultúrpalotában, Juhász ''Atalanta'' c. operettsikerének színhelyén az első nagyváradi Juhász Gyula-estet is, melyen Tabéry Géza és Dutka Ákos, valamint a színtársulat versmondói szerepelnek. A Juhász-emlékezet érdekessége [[Scheiber Sándor]] ''Szentírási képek Juhász Gyula verseiben'' c. írása a [[kolozsvár]]i [[Zsidó naptárak Erdélyben|Zsidó Diák-naptár]] 1943–44-es kötetében.▼
A költő születésének 60. évfordulóján, 1943-ban ismét Nagyvárad felé fordul Juhász tisztelőinek figyelme: a [[Premontrei rend|premontreiek]] gimnáziumában, Juhász tanár úr egykori iskolájában emléktáblát lepleznek le, az ünnepség szónoka Tabéry Géza. Csak szórványos közlések éltetik a poéta emlékezetét: így [[Serestély Béla]] írása az [[Arad (Románia)|aradi]] [[Havi Szemle|Havi Szemlében]] (1944).▼
A [[második világháború]] után [[Jancsó Béla]] közli az első Juhász-emlékezést az [[Utunk]]ban (1947/12); az [[Új Élet]] és az [[Igazság (folyóirat)|Igazság]] cikkei 1952-ben, a költő halálának 15. évfordulóján jelennek meg (az utóbbiban [[Szász János (író)|Szász János]] írása). Később az Utunkban Pogány Sándor ''Tanítványa voltam Juhász Gyulának'' címen (1956/40), majd az [[Igaz Szó]]ban ''Egy nap Juhász Gyulával'' c. írásában (1957/2) [[Serestély Béla]] és ''Népével nő Juhász Gyula'' c. méltatásával (1957/4) [[Molter Károly]] áldoz emlékének.▼
Juhász Gyula emlékezetének újabb eseménye a költő halálának 20. évfordulóján, 1957-ben rendezett emlékünnepély Nagyváradon. [[Pataki Bálint]] az Utunkban, [[Sztojka László]] és Pogány Sándor az Igazságban, majd az Atalanta díszlettervezője, a szintén holnapos Manojlovics Tódor az Igaz Szóban elevenít fel egykori epizódokat a költő életéből.▼
Utána közel két évtizedig ismét alig akad említésre méltó erdélyi magyar emlékezés. [[Magyarország]]on időközben már megjelent résztanulmányok ([[Grezsa Ferenc (irodalomtörténész)|Grezsa Ferenc]], [[Péter László (irodalomtörténész)|Péter László]], [[Szalatnai Rezső]] kötetei) s egy igényes emlékkönyv kiadása, majd a költő ''Összes Művei''nek kritikai kiadása után a még hiányzó teljességigényű monográfiát ugyan nem pótló, de elősegítő célzattal ismét nagyváradi szerző éleszti Juhász Gyula emlékét. [[Indig Ottó László]] előbb doktori értekezésének néhány fejezetében, ezt követően ismeretlen Juhász-költemények és elbeszélések közlésével ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], [[A Hét (folyóirat, 1970–)|A Hét]]), továbbá a Juhász-színikritikákat is idéző [[Téka sorozat|Téka-kötetben]] (''Nagyváradi színikritikák A Holnap évtizedében'', 1975) értékesíti kutatásait, következő kötete pedig (''Juhász Gyula Nagyváradon'', 1978) első összegezése annak, amit Nagyvárad egykori hét napilapjából, valamint a későbbi Juhász-irodalomból dokumentálva a költő nagyváradi éveiről megtudhatunk. Már e [[Kriterion Könyvkiadó|Kriterion]]-kötet tanulságait is figyelembe véve, további kutatások újabb eredményeit is beépítve írja meg újabb Juhász-tanulmányait s a ''Nincs szebb jövendők májusánál'' c. kismonográfiát (Kolozsvár, 1980). Diósszilágyi Ibolya, aki Juhász-kutatásainak eredményeit korábban a kritikai kiadás köteteiben, majd a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődésben]] (1957/8) tette közkinccsé, A Hétben (1983/35) emlékezett Juhász tanár úrra, s átfogó monográfiát készített elő kiadásra a költő nagyváradi éveiről.▼
Juhásszal kapcsolatos gazdag emlékanyaga révén említést érdemel a nagyváradi [[Ady Endre Emlékmúzeum (Nagyvárad)|Ady-múzeum]] is. Tárlóiban számos fotó, szövegmásolat, dokumentum idézi A Holnap szervezőjének Adyhoz és Nagyváradhoz fűződő kapcsolatait.▼
Születésének 100. évfordulója alkalmából a ''Tápai lagzi'' elemzésével idézi a költő emlékét [[Mózes Attila]] az Utunkban (1983/13) és [[Markó Béla]] az Igaz Szóban (1983/4), tragikus magányosságáról fest képet "Hic fuit Juhász Gyula..." c. [[esszé]]jében Luczai András (A Hét, 1983/14). A centenáriumot a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata ''Város, kinek nem látni mását'' c. Juhász-versműsorral ünnepelte meg 1983. május 13-án.▼
== Társasági tagság ==▼
* [[Dugonics Társaság]]▼
▲== Kötetei ==
* Juhász Gyula versei : 1905-1907. Szeged, Dugonics-nyomda, (1907)
* ''[http://mek.oszk.hu/06700/06724/ A Holnap.] Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei''; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908
127 ⟶ 153 sor:
* Magyar László: ''Milyen volt szőkesége ... Juhász Gyula remeteévei''; előszó Tabéry Géza; Erdélyi Egyetemes Könyvtár, Nagyvárad, 1942
* Madácsy László: ''Az ismeretlen Juhász Gyula''; Szent Gellért Ny., Szeged, 1947 (''A Tiszatáj füzetei'')
* Madácsy László: ''Juhász Gyula Pozsonyban''; Szent Gellért Ny., Szeged, 1947 (''A Tiszatáj füzetei'')
* Császtvay István–Péter László: ''Juhász Gyula makói évei. 1913-1917''; Péter László, Bp., 1955
* Kispéter András: ''Juhász Gyula''; Művelt Nép, Bp., 1956 (''Nagy magyar írók'')
166 ⟶ 192 sor:
* Kovács Miklós: ''Egy költőóriás verscsodái. Juhász Gyula hite, hazaszeretete, szerelme''; Kovács Miklós, Szeged, 2013
* ''Juhász Gyula könyvtára. Kísérlet a rekonstrukcióra''; összeáll. Lengyel András; Pytheas, Bp., 2015
▲=== Juhász Gyula emlékezete Erdélyben ===
▲Juhász Gyula [[Máramarossziget]]en kezdte tanári pályáját, majd [[Nagyvárad]]on, [[Makó]]n és [[Szakolca|Szakolcán]] tanított. Itt [[A Holnap]] szellemi vezére. Nagyváradi évei – a költői beérkezés holnapos esztendei – egy új író-költő nemzedék csapatának indulatos vitákat, irodalmi csatározásokat sem mellőző útra bocsátásával és elismertetésével korszakot teremtettek. [[Ady Endre|Ady]] barátja és harcostársaként él a köztudatban, [[1919]] után is számos [[erdély]]i lap közölte verseit, a konzervatív és haladó irodalmi irányzatok egyaránt számontartották, s főleg a [[Pásztortűz]], az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] és [[Vasárnap (folyóirat, 1921–1924)#Vasárnapi Újság|Vasárnapi Újság]] kínál hasznos adatokat a Juhász-filológia számára. Halálakor Nagyváradon kegyeletes cikkek búcsúztatják. "Juhász Gyula megölte magát" – jelenik meg egykori lapjában, a [[Nagyváradi Napló]]ban 1937. április 8-án a címoldalas nekrológ, s a [[Nagyvárad (napilap)|Nagyvárad]] és a ''Szabadság'' is méltatja egykori munkatársát. Az [[Erdélyi Helikon]]ban [[Kovács László (író)|Kovács László]], a [[Korunk]]ban [[Barta Lajos (író)|Barta Lajos]] emlékezik meg róla.
▲Az első kötet, mely terjedelmesebben és a szemtanú hitelével idézi emlékét, Nagy Andor ''Tavasz Váradon'' c. munkája (1939). Hasonló jellegű emlékezések születnek még [[Dutka Ákos]], az egykori nagyváradi sorstárs révén, későbbi könyve, ''A Holnap városa'' előzeteseként; vershelyzetek felelevenítéséről [[Tessitori Nóra]] írásában (''Egy szonett története'') vagy az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] kiadta Kovács László-kötetben (''Az irodalom útján'', 1940) olvashatunk, majd [[Tabéry Géza]] idéz Juhász-emlékeket a ''Szabadság''ban ("Furcsa úgy-e, Elvtárs..."), [[Antal Sándor]]nak címezve.
▲A megemlékezés egyik mozzanatára [[A Holnap]] városában [[1942]]-ben került sor. Tabéry kezdeményezésére Juhász Gyula egyik váradi lakhelyének utcáját, az egykori és később ismét Holdvilág utca néven ismert szőlős dombi kaptatót a költőről nevezik el, Szegedet, Juhász szülővárosát is megelőzve. Nagyvárad először hódolt az ''Anna-versek'' poétájának, akit ekkor a szintén nagyváradi költő-publicista [[Horváth Imre (költő)|Horváth Imre]] is felidéz ''Váradon volt a legboldogabb az Anna-versek költője'' c. írásában (Esti Lap, 1941. május 23.), egyébként Juhász régi csodálójaként, hiszen ugyancsak ő jegyezte már az [[Aradi Közlöny]] 1937. április 8-i számában a ''Juhász Gyula halálára'' című verset, amikor [[Radnóti Miklós]], [[József Attila]] és [[Emőd Tamás]] is szerzett költői nekrológot.
▲A Juhász-irodalom első nagyobb lélegzetű vállalkozása egy Tabéry-előszó (Pro memoria) és a helyi kiadás révén fűződik Nagyváradhoz: Magyar László ''Milyen volt szőkesége...'' c. könyve 1942-ben emlékezik a poétáról. Az irodalmi körökben érdeklődéssel fogadott munkát hozzászólások kísérik: 1942. március 21-én a ''Nagyvárad''ban Salgó Sándor, a váradi Esti Lapban [[Halmay Árpád]] újítja fel a költő emlékét, majd [[Jancsó Elemér]] ''Két diák Juhász Gyula sírjánál'' c. írása jelenik meg a Nagyváradban (1942. március 24.). Ebben az időszakban rendezik meg a Református Kultúrpalotában, Juhász ''Atalanta'' c. operettsikerének színhelyén az első nagyváradi Juhász Gyula-estet is, melyen Tabéry Géza és Dutka Ákos, valamint a színtársulat versmondói szerepelnek. A Juhász-emlékezet érdekessége [[Scheiber Sándor]] ''Szentírási képek Juhász Gyula verseiben'' c. írása a [[kolozsvár]]i [[Zsidó naptárak Erdélyben|Zsidó Diák-naptár]] 1943–44-es kötetében.
▲A költő születésének 60. évfordulóján, 1943-ban ismét Nagyvárad felé fordul Juhász tisztelőinek figyelme: a [[Premontrei rend|premontreiek]] gimnáziumában, Juhász tanár úr egykori iskolájában emléktáblát lepleznek le, az ünnepség szónoka Tabéry Géza. Csak szórványos közlések éltetik a poéta emlékezetét: így [[Serestély Béla]] írása az [[Arad (Románia)|aradi]] [[Havi Szemle|Havi Szemlében]] (1944).
▲A [[második világháború]] után [[Jancsó Béla]] közli az első Juhász-emlékezést az [[Utunk]]ban (1947/12); az [[Új Élet]] és az [[Igazság (folyóirat)|Igazság]] cikkei 1952-ben, a költő halálának 15. évfordulóján jelennek meg (az utóbbiban [[Szász János (író)|Szász János]] írása). Később az Utunkban Pogány Sándor ''Tanítványa voltam Juhász Gyulának'' címen (1956/40), majd az [[Igaz Szó]]ban ''Egy nap Juhász Gyulával'' c. írásában (1957/2) [[Serestély Béla]] és ''Népével nő Juhász Gyula'' c. méltatásával (1957/4) [[Molter Károly]] áldoz emlékének.
▲Juhász Gyula emlékezetének újabb eseménye a költő halálának 20. évfordulóján, 1957-ben rendezett emlékünnepély Nagyváradon. [[Pataki Bálint]] az Utunkban, [[Sztojka László]] és Pogány Sándor az Igazságban, majd az Atalanta díszlettervezője, a szintén holnapos Manojlovics Tódor az Igaz Szóban elevenít fel egykori epizódokat a költő életéből.
▲Utána közel két évtizedig ismét alig akad említésre méltó erdélyi magyar emlékezés. [[Magyarország]]on időközben már megjelent résztanulmányok ([[Grezsa Ferenc (irodalomtörténész)|Grezsa Ferenc]], [[Péter László (irodalomtörténész)|Péter László]], [[Szalatnai Rezső]] kötetei) s egy igényes emlékkönyv kiadása, majd a költő ''Összes Művei''nek kritikai kiadása után a még hiányzó teljességigényű monográfiát ugyan nem pótló, de elősegítő célzattal ismét nagyváradi szerző éleszti Juhász Gyula emlékét. [[Indig Ottó László]] előbb doktori értekezésének néhány fejezetében, ezt követően ismeretlen Juhász-költemények és elbeszélések közlésével ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], [[A Hét (folyóirat, 1970–)|A Hét]]), továbbá a Juhász-színikritikákat is idéző [[Téka sorozat|Téka-kötetben]] (''Nagyváradi színikritikák A Holnap évtizedében'', 1975) értékesíti kutatásait, következő kötete pedig (''Juhász Gyula Nagyváradon'', 1978) első összegezése annak, amit Nagyvárad egykori hét napilapjából, valamint a későbbi Juhász-irodalomból dokumentálva a költő nagyváradi éveiről megtudhatunk. Már e [[Kriterion Könyvkiadó|Kriterion]]-kötet tanulságait is figyelembe véve, további kutatások újabb eredményeit is beépítve írja meg újabb Juhász-tanulmányait s a ''Nincs szebb jövendők májusánál'' c. kismonográfiát (Kolozsvár, 1980). Diósszilágyi Ibolya, aki Juhász-kutatásainak eredményeit korábban a kritikai kiadás köteteiben, majd a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődésben]] (1957/8) tette közkinccsé, A Hétben (1983/35) emlékezett Juhász tanár úrra, s átfogó monográfiát készített elő kiadásra a költő nagyváradi éveiről.
▲Juhásszal kapcsolatos gazdag emlékanyaga révén említést érdemel a nagyváradi [[Ady Endre Emlékmúzeum (Nagyvárad)|Ady-múzeum]] is. Tárlóiban számos fotó, szövegmásolat, dokumentum idézi A Holnap szervezőjének Adyhoz és Nagyváradhoz fűződő kapcsolatait.
▲Születésének 100. évfordulója alkalmából a ''Tápai lagzi'' elemzésével idézi a költő emlékét [[Mózes Attila]] az Utunkban (1983/13) és [[Markó Béla]] az Igaz Szóban (1983/4), tragikus magányosságáról fest képet "Hic fuit Juhász Gyula..." c. [[esszé]]jében Luczai András (A Hét, 1983/14). A centenáriumot a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata ''Város, kinek nem látni mását'' c. Juhász-versműsorral ünnepelte meg 1983. május 13-án.
▲== Társasági tagság ==
▲* [[Dugonics Társaság]]
== Származása ==
| |||