„Ernyő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
történelem |
|||
3. sor:
Az '''ernyő''' védőeszköz [[hő]], [[fény]] vagy [[eső]] ellen. Különböző fajtái: esernyő, napernyő és kocsiernyő. Ezenkívül létezik még lámpaernyő.
Kínában már Kr. e. 1000 körül használtek ernyőt, elsősorban napernyőként. Esernyőt először az ókori Rómában használtak.<ref name="TechnKrón">{{CitLib|aut=Felix R. Paturi|tit=A technika krónikája|loc=Budapest|red=Officina Nova|ann=1991|pag=418|isbn=963 7836 44 6}}</ref>
Az eső- és napernyő főbb részei: a nyél, mely korábban fából vagy nádból készült, manapság fémből gyárják; az áthuzat, mely vászon, pamut vagy selyemszövetből áll; a bordák (küllők), melyeket régebben halcsontból készítettek, ma azonban igen vékony acélrudacskákból állnak, a rózsa (toló), mely az ernyő felnyitására vagy összehajtására szolgál, a bordákat és rózsát összekötő rudak (szintén acélból), a ruganyok a nyél alján s végén, melyek segélyével az ernyő csukható vagy nyitható. ▼
▲Az eső- és napernyő főbb részei: a nyél, mely korábban bambuszból, fából vagy nádból készült, manapság fémből gyárják; az áthuzat, mely vászon, pamut vagy selyemszövetből áll; a bordák (küllők), melyeket régebben halcsontból készítettek, ma azonban igen vékony acélrudacskákból állnak, a rózsa (toló), mely az ernyő felnyitására vagy összehajtására szolgál, a bordákat és rózsát összekötő rudak (szintén acélból), a ruganyok a nyél alján s végén, melyek segélyével az ernyő csukható vagy nyitható. Az összehajtható ernyőbordázatot Samuel Fox szabadalmaztatta 1874-ben.<ref name="TechnKrón"/>
Az eső- és napernyő több iparág révén készül, míg összeállítását rendesen kereskedelmi üzletek eszközlik. Az ernyők áthuzata a [[19. század]]ban Európában többnyire német és francia cikk volt, Magyarországon egyáltalán nem készült. Ezen szövetek rendszerint 75-80 cm szélesek és igen sűrű szövésűek.
Az eső- és napernyő manapság divatcikk. Míg régebben az ún. családi ernyők - nagy kiterjedésűek - voltak divatosak, ma csupán kis, vékonyra összesodorható ernyőt használnak. Az összecsukható ernyőt 1928-ban találta fel a berlini Hans Haupt.<ref name="TechnKrón"/>
A kocsiernyő a bőriparhoz tartozott és a hintók kiegészítő része volt. Rendesen bőrből, vagy olcsóbb kivitelben, viaszos-vászonból készült.
A lámpaernyő ugyancsak védőeszköz a lámpák lángjának fénye és melege ellen. [[Üveg]]ből, [[porcelán]]ból, [[papír]]ból, vagy finom szövetből készül.
== Hivatkozások ==
{{hivatkozások}}
==Források==▼
* {{Forrásjelzés-Pallas}}▼
== Kapcsolódó szócikkek ==
18 ⟶ 27 sor:
* [[Kabrió]]
* [[Kupola]]
▲==Források==
▲* {{Forrásjelzés-Pallas}}
[[Kategória:Tárgyak]]
| |||