„Geyer Stefi” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZegzugBot (vitalap | szerkesztései)
→‎Élete: átirányításra mutató link javítása AWB
ZegzugBot (vitalap | szerkesztései)
→‎Élete: átirányításra mutató (zöld) link javítása AWB
25. sor:
Orvosi-zenei családból származott: apja, [[Geyer József]] törvényszéki orvos volt, aki hegedűn és brácsán adott elő; bátyja, [[ifj. Geyer József]] pedig számos orgonaépítészeti mű szerzője, organológus és a Zeneakadémia könyvtárosa illetve orgonaépítészeti előadója volt. Édesanyja Zipernowsky Fanny, Zipernowsky Károly híres feltaláló, a magyar elektrotechnikai oktatás megalapítójának testvére. Hegedűtanulmányait [[Hubay Jenő]] mesteriskolájában végezte a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]], [[Szigeti József (hegedűművész)|Szigeti József]] és [[Vecsey Ferenc]] mellett mestere iskolájának első jelentős, külföldön is elismert képviselője volt. Csodagyermek volt; játékával már tizenéves korában lenyűgözte Európát, Amerikát. [[1895]]-ben lépett fel első ízben nyilvánosan. 1900. december 17-én szenzációs sikert aratott a bécsi Musikvereinban Ellen Gulbranson svéd énekesnő és korabeli ünnepelt díva koncertjének köztes számaként. [[1901]]-től számos turnét tett európai és amerikai városokban, Erzsébet román királyné, a porosz és angliai uralkodó előtt jelent meg játékával. A pápa előtt is játszott, Spanyolországban [[Pablo de Sarasate|Sarasate]] szülővárosában, Pamplonában arcképét a híres hegedűsé mellé illesztették.
 
[[Klasszicizmus|Klasszikus]] és [[Romantika|romantikus]] művek előadásával tűnt ki. [[1907]] májusától közeli kapcsolatban volt [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], Bartók viszonzatlan szerelmét idézi meg a Bartók: ''[[Két portré (Bartók)|Két arckép]]'' című zenekari mű, valamint a Geyer Stefinek dedikált ''[[Bartók: I1. hegedűverseny (Bartók)|posztumusz hegedűverseny]]'', az ''I. vonósnégyes'' és a ''14 Bagatell'' két műve (“Ma mie qui danse”, “Elle est morte...”). A Geyer Stefi-motívum (d-fisz-a-cisz) egészen az 1939-es évekig ''[[Divertimento (Bartók)|Divertimentóig]]'' kíséri Bartók zenéjét. Levélváltásuk fontos zenetörténeti dokumentum, barátságuk 1929-től követhető újra nyomon. 1908-ban a svájci Othmar Schoeck zeneszerző is szerelemre lobbant iránta, vonzalmának több Geyer Stefinek dedikált mű lett gyümölcse: a ''D-dúr hegedűszonáta'' op. 16, az ''Albumblatt'', az 1910-1912 között keletkezett ''B-dúr hegedűverseny “quasi una fantasia”''. Ez utóbbit, Bartók hegedűversenyével ellenben (melyet először 1958-ban, halála után mutattak be Bázelben a Bartók-Fesztivál keretében Hans-Heinz Schneeberger hegedűművész közreműködésével) Geyer Stefi számtalanszor játszotta a nyilvánosság előtt is, 1947-ben pedig lemezre vette a Tonhalle Zenekarával Volkmar Andreae vezénylete alatt.
 
[[1911]]-től [[1919]]-ig [[Bécs]]ben élt, dr. Edwin Otto Sigismund Jung bécsi ügyvédhez ment férjhez. 1920-ban, miután Jung 1918 novemberében az influenzajárványban meghalt, [[Walter Schulthess]] svájci zeneszerző, zongorista, koncertügynök felesége lett. [[Zürich]]ben telepedett le, ahol mint [[Svájc]] egyik legkiválóbb hegedűművészét tartották számon. 1921-ben született meg egyetlen lánya Rosmarin Jaggi-Schulthess, szintén hegedűművész és a Zürichi Opera második hegedűszólamának tagja. Férjével, ki rendszeres zongorakísérője volt, intenzív turnékon vettek részt Európa számos országában, 1924-ben amerikai koncertkörútra indult. [[1934]]-től a Zürichi Konzervatórium koncertszakának hegedűtanára lett; 1941-től 1945-ig vezette az általa alapított Geyer Stefi-Kvartettet: további tagjai Rudolf Baumgartner (második hegedű), a későbbi Lucerne Festival Strings vezetője, Ottavio Corti (brácsa) és Eric Guignard (cselló). Szintén [[1941]]-ben férjével közösen megalapította a [[Collegium Musicum Zürich]] zenekarát, melynek vezénylésére [[Paul Sacher]]t kérték fel. Geyer Stefi az együttes első koncertmestere volt egészen haláláig.