„Fluor” változatai közötti eltérés

A [[General Motors]] az 1920-as évek végén kísérleteket folytatott a CFC-k hűtőközegként való alkalmazásával kapcsolatban, majd 1930-ban a GM és a [[DuPont]] közösen megalapította a Kinetic Chemichalst a Freon-12 ({{chem|link=difluor-diklórmetán|CCl|2|F|2}}) értékesítésére. A Freon-12 felváltotta a korábbi, mérgezőbb vegyületeket, megnövelte az igényt a háztartási hűtőszekrényekre, gyártása pedig jövedelmezővé válvált: 1949-ben a DuPont felvásárolta a Kinetic Chemicalst, és számos más [[freon]]vegyület forgalmazásába kezdett.<ref name="Jstg">{{harvnb|Okazoe|2009}}.</ref>{{sfn|Hounshell|Smith|1988|pp=156–157}}<ref name="DD Freon history">{{Harvnb|DuPont|2013a}}.</ref> A [[poli(tetrafluoroetilén)]]t vagy teflont 1938-ban véletlenül fedezte fel [[Roy J. Plunkett]], miközben hűtőanyagokon dolgozott a Kineticnél. A teflon páratlan kémiai és termális ellenállásának köszönhetően 1941-ben megkezdődött a tömegtermelése.<ref name="Jstg"/>{{sfn|Hounshell|Smith|1988|pp=156–157}}