„Sydney Brenner” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A Francia Természettudományi Akadémia tagjai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
40. sor:
A 60-as évek közepére megfejtették a genetikai kódot, Brenner és Crick pedig új témát keresve az idegsejtek szerveződését kezdte tanulmányozni; ám míg Cricket az emberi agy érdekelte, Brenner a legelején, a legegyszerűbb idegrendszerek felépítésével kezdte. Ehhez keresett megfelelő modellszervezetet, és az 1 mm-es, talajban élő fonálférget, a ''[[Caenorhabditis elegans]]''-t választotta, melyet könnyű volt tenyészteni és minden egyes idegsejtjének sorsát képes volt tanulmányozni. [[John E. Sulston]]nal közösen feltérképezték a ''C. elegans'' teljes idegrendszerét, annak valamennyi sejtjét. Ezután Sulston végigkövette a féreg fejlődését, annak egysejtes peteállapotából a 959-sejtes felnőtt állatig és közben felfedezték a [[programozott sejthalál]] jelenségét.
1977-ben [[Max Perutz]] visszavonulása után Brennert nevezték ki a Medical Research Council molekuláris laboratóriumának vezetőjévé. Amellett, hogy rendbe tette az intézmény költségvetését, javasolta, hogy az új molekuláris biológiai technikákkal határozzák meg a ''C. elegans'' és esetleg az ember teljes DNS-szekvenciáját. Brenner nem szerette a pozíciójával járó adminisztratív terheket, ezért 1986-ban lemondott, cserébe egy kisebb laboratóriumot (a Molekuláris Genetikai Egységet) kapott, amelynek vezetése mellett foglalkozhatott kutatásaival is. 1992-ben, 65 évesen visszavonult a laboratórium vezetésétől. 1996-ban átköltözött [[Kalifornia|Kaliforniába]], ahol
==Elismerései==
Sydney Brenner, John Sulston és az apoptózist kutató [[H. Robert Horvitz]] 2002-ben elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] "a szervfejlődés és a [[programozott sejthalál]] genetikai szabályozásának felfedezéséért". Brenner ezenkívül a következő jelentős kitüntetésekben részesült:
| |||