„Arthur Honegger” változatai közötti eltérés

1948-ban a zürichi egyetem díszdoktorává avatták, 1952-ben az ''Institute de France'' választotta tagjává. Párizsban tanított is, nevesebb tanítványai közé számít ''Eugene Kurtz'' és ''Lester Trimble''. Élete vége felé már megromlott az egészsége, Párizsban hunyt el 1955-ben, szívbetegség következtében. Halála után felesége ''Honegger-díj''at alapított.

 

Honegger stílusát sokan [[Eklektika|eklektikusnak]] tartják, [[dzsessz]]es hatások, [[Neoklasszicizmus|neoklasszikus]] elemek, a modern 20. századi zene jellegzetességeire ismerhetünk rá műveiben. Mindezek ellenére az is kétségtelen, hogy a 20. század egyik legszemélyesebb hangú zeneszerzőjének számít. „Stílusának kialakulására egyforma hatással voltak a francia és német modernek ([[Claude Debussy|Debussy]], [[Florent Schmitt|Schmitt]], [[Arnold Schönberg|Schönberg]]), a jazz, valamint a régebbi korok zenéje, elsősorban Bach. … Zenei munkálkodásának fő sajátossága a különböző irányzatok összeegyeztetésére való törekvés. Impulzív vérmérséklet, gazdag fantáziával megáldott, de inkább illusztratív és dramatikus, mint lírikus tehetség. Kitűnő [[Ellenpont|kontrapunktista]] és [[hangszerelés]]e is lebilincselő hatású. Francia kortársai közül nagyobb vonalú koncepciójával és fölényes technikai tudásával válik ki.”<ref>http://www.filharmonikusok.hu/content.php?section=4&tmp=muvesz&subsec=4&mvid=248 Nemzeti Filharmonikus Zenekar honlapja</ref>