„Avar Kaganátus” változatai közötti eltérés

Az avarok az [[555]]. évben jelentek meg Európában, a [[Türk Birodalom]] fennhatósága elől menekülve, amikor (feltételezések szerint) átkeltek a [[Volga|Volgán]].{{jegyzet*|[[Sevillai Szent Izidor]], ókeresztény író ekként nyilatkozik az avarokról (''Etymologiarium sive originum'', 9.&nbsp;66.): „''Hugnos antea Hunnos vocatos, postremo a rege suo Avares appellatos, qui prius in ultima Maeotide inter glacialem Tanaim et Massagetarum inmanes populos habitaverunt. Deinde pernicibus equis Caucasi rupibus, feras gentes Alexandri claustra cohibente, eruperunt, et orientem viginti annis tenuerunt captivum, et ab Aegyptiis atque Aethiopibus annuum vectigal exegerunt.''” Magyarul: ''A hugnok korábban hunnoknak neveztettek, végül királyuk szerint avaroknak szólíttattak, kik először a távoli [[Azovi-tenger|Maeotisznál]], a jeges [[Don|Tanaisz]], és a [[masszagéták]] vad népe között laktak. Aztán gyors lovaikkal előtörtek a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] sziklái közül, ahol [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] kapuja visszatartja a kegyetlen nemzeteket, és húsz évig tartották fogságban keletet, és évjáradékot követeltek az egyiptomiaktól és az etiópoktól.''<p>E leírás legtöbb részlete igazodni látszik a történelmi valósághoz. Az avarok (az 5. század végétől) valóban a hun szövetség részesei, azaz „hunok” voltak, s a szövetség onogur ágához tartoztak. Alighanem utóbbira hivatkozik a ''hugnos'' kifejezés. A „jeges Tanaiszon” túl, Közép-Ázsiában laktak, a szövetségük neve nyomán masszagétáknak is nevezett [[ászik]] szomszédságában. A [[türkök]] hódításai nyomán, az 554–555. évben nagyobb részük Kelet-Európába költözött, s rövid időre a Kaukázus vidékén (a „távoli Maeotisznál”) telepedett le.<p>Szent Izidor leírása szerint nem a Volgán keltek át, hanem a [[Kaszpi-tenger]]t északróldélről megkerülve, a Nagy Sándor kapujának is nevezett Derbenti-szoroson át jutottak a kelet-európai pusztára. ''Avar'' nevű királyukról nincsen tudomásunk; alkalmasint a szkíták egyik istenségéről (görögösen Api: Απι) nevezték el magukat. Az egyiptomiakról és etiópokról szóló tudósítást – bár hasonló elemek, a „szkítákkal” kapcsolatban, más forrásokban, pl. [[Marcus Iunianus Iustinus]] munkájában is visszaköszönnek – szintén nem lehet bizonyítani.}}{{refhely|Engel, Glatz és Szakály 1995}} Az 558–559. év fordulóján követet küldtek az idősödő bizánci császárhoz, Iusztinianoszhoz. Bizánc és az avarok között a következő megegyezés született: Az avarok harcolnak a lázongó ''gentes'' (nemzetek) ellen, cserébe pedig évi járadékot kapnak, és egyéb juttatásokat.