„Anton Pavlovics Csehov” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
43. sor:
A városi életet egyre nehezebben viselte, a természethez és az egyszerű emberekhez közel akart élni. 1892-ben Moszkvától kb. 100 km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött. Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a kolerajárvány elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért. Melihovóban készült el egyik legismertebb prózai műve, a ''6-os számú kórterem'', itt írta egyebek mellett a ''Szahalin''-szociográfiát, a ''Három év'' és az ''Életem'' című kisregényt, valamint egészen újszerű drámáját, a ''Sirály''t.
A ''Sirály'' 1896. őszi bemutató előadása azonban, valamint az 1898-ban írt ''Az erdő szelleme'' című darabja megbukott. A ''Sirály'' bukása rendkívül megviselte, nem is akart többé drámát írni. Miután találkozott az akkor alakuló moszkvai Művész Színház vezetőivel, [[Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij|Konsztantyin Sztanyiszlavszkijjal]] és Nyemirovics-Dancsenkóval, megváltoztatta elhatározását, munkásságuk ettől fogva jelentős mértékben összefonódott. A Művész Színházban nagy sikerrel mutatták be a ''[[Sirály (dráma)|Sirály]]''t, ez a színház vitte sikerre a ''[[Ványa bácsi]]''t (1899), a ''[[Három nővér]]''t (1901) és a ''[[Cseresznyéskert]]''et (1904) is. 1901-ben Csehov feleségül vette [[Olga Leonardovna Knipper-Csehova|Olga Leonardovna Knipper]] (
1897 tavaszán betegsége súlyosbodott. Változtatni kényszerült hajszolt életmódján, orvosai tanácsára Délen kellett élnie. Szeptembertől nyolc hónapig [[Nizza|Nizzában]] volt, a következő télen a [[Krím|Krím-félsziget]]en, [[Jalta|Jaltában]] tartózkodott. Itt telket vásárolt és egy évvel később már saját újonnan épült házában töltötte a téli hónapokat, közben vágyakozva gondolt Moszkvára és a színházi szezonban ott fellépő feleségére. Művei összegyűjtésén és két utolsó drámáján dolgozott. Bár egyre kevesebbet írt, ekkor keletkezett a ''Szakadékban'' című kisregénye és egyik legszebb elbeszélése, ''A kutyás hölgy''. 1900-ban Csehovot az akadémia tiszteletbeli tagjává választották ([[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztojjal]] és [[Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko|Korolenkóval]] együtt), de két évvel később megvált tagságától tiltakozásul, amiért [[Makszim Gorkij]] a már megszavazott akadémiai tagságot mégsem kaphatta meg.
| |||