„Kiss Ernő (irodalomtörténész)” változatai közötti eltérés

▲Iskoláit szülővárosában kezdte és [[Temesvár]]t folytatta; itt a gimnázium VI. osztályát elvégezvén, 1885. augusztus 27-én a kegyestanítórendbe lépett. Középiskolai tanulmányait a [[Vác]]on eltöltött próbaév után a kecskeméti római katolikus főgimnáziumban végezte, majd a hittudományokat a kegyesrend [[Nyitra (település)|nyitrai]] papnevelőintézetében hallgatta. 1890-től a [[Budapesti egyetem]]en tanult, ahol a magyar és [[latin nyelv]]ből doktori oklevelet szerzett, 1894. február 22-én pedig tanári oklevelet nyert. Tanárkodását a kegyesrend [[budapest]]i főgimnázsiumában kezdte, majd a [[vác]]i főgimnáziumnál folytatta. Később a nagykanizsai római katolikus főgimnázium tanára volt. Miután a rendből kilépett, 1901–1929 között a [[kolozsvár]]i [[unitárius]] gimnáziumban tanított. Több ízben volt tanulmányúton [[Olaszország]]ban, [[Németország]]ban és az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban. 1908-1913 között az [[Erdélyi Lapok (folyóirat)|Erdélyi Lapok]]at, 1920-ban az ''[[Erdélyi Irodalmi Társaság]] [[Almanach (Erdély)|Almanachja]] 1921-re'' című kiadványt szerkesztette, munkatársként működött az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]]nál és a [[Pásztortűz]]nél. A folyóiratokban és könyvkötetben is számos [[irodalomtörténet]]i tanulmánya jelent meg. Lefordította [[Benedetto Croce]] ''Esztétikájá''t ([[Budapest]], 1917), kiadta [[Petőfi Sándor]] összes költeményeit ([[Kolozsvár]], 1922) és [[Arany János (költő)|Arany János]] [[Toldi]]ját ([[Kolozsvár]], [[1924]]).