„Kun Miklós (jogász)” változatai közötti eltérés

Kun Miklós Miskolcon született, [[Evangélikus kereszténység|luteránus]] családban. A Kun nemzetség kókai ágából származó családja a 18. században települt be a városba. Fiútestvére Kun János (1820–1886) jogász és Kun Lajos (1821–1882), Borsod vármegye táblabírája, húga Kun Judit (hat éven át volt [[Szemere Bertalan]] menyasszonya, de házasság nem lett a jegyességből). Fiai Árpád (†1907) és Géza (†1904), lányai Ilona és Zsuzsanna.

Középiskolai tanulmányait a miskolci evangélikus főgimnáziumban végezte, majd [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjesen]] jogot tanult. Az ügyvédi vizsgát ugyan letette, de a joggal ezután már nem foglalkozott, annál inkább érdekelte a politika. A liberális eszmék vonzották, és testvérévelgyorsan a miskolci liberális ifjuság egyik vezéralakja lett. Testvérével, Jánossal együtt tagja, vezetője volt a [[Kossuth Lajos]] és [[Szemere Bertalan]] nézetei mellett elkötelezett „Major utcai tudós társaság”. tagja1840-ben voltő üdvözölte a Miskolcra látogató Kossuthot. Az ifjak a Kossuth eszméit hirdető Szemere Bertalant támogatták, és hathatós közreműködésükkel Szemerét előbb országgyűlési követté, majd 1846-ban alispánná választották.

1841-ben közhivatalt vállalt, Soltész Nagy Jánossal szemben (1057/445 szavazataránnyal) Miskolc város főbírája lett. E funkciójában támogatta a gyermeknevelést (a kiskisdedóvó 1842-ben, a mai Dózsa György utcán nyílt meg), az okszerű gazdálkodást és a növénynemesítést (főleg, a dinnyetermesztést)dinnyetermesztés hazai megteremtését Szontagh Gusztáv által, valamint finanszírozta a miskolci színházat (az akkori színház épülete a mai Déryné utca 3. szám alatt állt, és a mai Magyarország első kőszínháza volt). Ő kezdeményezte először, még a forradalom előtt, hogy Kossuth Lajosnak szobrot állítsanak Miskolcon (az egész alakos szobor csak jóval később, 1898-ben valósult meg). Az ellenzék kezdettől fogva erőteljesen – nem egyszer nemtelen eszközökkel – támadta Kun Miklóst, illetve rajta keresztül Szemere Bertalant. Ennek ellenére az 1842. december 27-i tisztűjításkor ismét őt választották főbíróvá. Az 1843. évi nagy miskolci tűzvész után (aazonban színház is leégett) azonbanújult hevesenerővel támadták a biztosítások elmaradása és a segélyek nem megfelelő felhasználása miatt. A megyei közgyűlés politikai indíttatásúnak tartotta a támadásokat, ezután az ellenzék azonban koholt vádakkal egyenesen a nádorhoz fordult. Ez a támadás már sikeres volt, [[József nádor]] 1844. június 21-beni mégislevelében felmentette tisztségéből a főbírót. MégA tényleges felmentés a többszöri fellebbezések miatt 1845. február 12-én lépett életbe. Kun Miklós még főbíró korában írta meg nagy művét, a ''Miskolcz' múltja 's jelenje tekintettel jövőjére'' című várostörténeti kiadványt, amitami csöglei Tóth Lajos nyomdájában készült el. Munkájához a város levéltári anyagát használta fel, de előtte még – részben saját költségén – rendbe kellett hoznia az elhanyagolt állapotban lévő levéltárat. A mai szemmel vékonyka, mindössze 50 oldalas kötetet [[Szendrei János]], a következő Miskolc-monográfia szerzője is értékeltértékelte, és adatait, megállapításait felhasználta saját munkájában is. Később Veres László így méltatta az anyagot: ''„…ez volt az első olyan munka, amely Miskolc átfogó történelmét szolgáltatta, összehasonlította a város korabeli helyzetét más városok fejlettségi szintjével, és sok esetben meghatározta azt az utat, amit egy korabeli »modern« városnak fejlődése során végig kellett járni”''.

Kun Miklós a következő években visszavonultan élt, de az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején újra közszereplést vállalt, a miskolci nemzetőrség hadnagyaként. A szabadságharc után ismét visszavonult birtokára, gazdálkodással, borászattal foglalkozott. Az utóbbi téren igen sikeres volt, az 1871. évi ipari kiállításon elismerést kaptak boraiaszúborai.

* ''Miskolcz' múltja 's jelenje tekintettel jövőjére''. Miskolc, nyomtattatott Tóth Lajos betűvelnyomdája, 1842